Szeretem az erdőt…

Benne a fákat, virágokat, madarakat, állatokat, a patakot, a köveket, az ösvényeket, szeretem a rendjét, mélységét, a változásait, színeit, formáit, az illatát, a zajos csendjét, szeretem, hogy nem akar semmit, nincs szándéka, célja, elvárása, nincsenek kerítései, zárt kapui, valamiféle nyitvatartási rendje, csupán van, az itt és most végtelenségében, árad, él, tisztán, igazan, megérinthetően, és bármikor érkezem, beenged, nem kérdez, kutat, méricskél, nem minősít, nem szab feltételeket, lazán körbeölel, odaadja magát, örül nekem, elfogad, befogad, szeret engem, s így a létezés lényegével ajándékoz meg, a jelenlét csodájával, szavak és gondolatok nélküli összekapcsolódottsággal, amiben visszatalálhatok eredetemhez, és valódi önmagamat élhetem. Tovább


Köszönöm, hogy voltál

Sokszor az akadályoz minket az újban való megindulásban, hogy így vagy úgy, kissé beleragadunk a múltba. Legtöbbször azzal, hogy kitörölni akarjuk, elutasítjuk, nem adjuk meg létjogosultságát sem az elmúlt helyzeteknek, sem körülményeknek, sem múltunk szereplőinek. Pedig – bármilyenek is voltak – általuk lettünk azzá, akik most vagyunk… Tovább