Kutya… hűség

Bár, még február van, ám váratlanul betoppanó, különleges, tavaszi, színes-meleg illat lengi körbe a létezést, aminek köszönhetően néhány hónap kihagyás után, tegnap reggel óta újra megengedődik, hogy pulóverektől megszabadulva, kezemben kávéval, a hintaágyban ringva Tovább





Középpontba távolodva

Talán kissé személyesebb mélységekből engedem kifelé (de hát, ugyebár fontos a mélység, és fontos, hogy én, mert épp ettől válhat közössé az élmény… megélés) a mai írásomat azzal, hogy elmesélem jelenemet, vagyis megosztom veled azt, hogy az évet én egy rövid ‘eltávolodással’ kezdtem (kezdem, hiszen még vagyok, így, benne). Tovább