Való… értékelés

A külvilág nem a tényleges, valós értékemet tükrözi vissza, hanem arra reagál (szereplőkkel, helyzetekkel, történésekkel), ahogy és amilyennek én értékelem, látom, vélem, érzem, hiszem önmagamat épp.

Tovább

Felnőttség… értés

Az ember – mindegy hány éves épp – akkor válik felnőtté, amikor megérti, hogy életének történései, helyzetei, fizikai léte, szereplői (vagyis a világa) kizárólag egyéni lélekállapotának kivetülései.

Tovább

Szőlő…lét…pillanat

„Kicsúszunk az időből.” – mondja kedvesen dorgálva… a hang, a szavak hozzám úsznak, apró, szemnek láthatatlan résekre lelve belém hatolnak,

Tovább

Egyedül

“Rettegünk az egyedülléttől, bármilyen áron elkerülni kívánjuk azt, mert annyira félünk „kettesben” maradni önmagunkkal.

Tovább

Az ugrás

A pillanattal, benne a változással egy ütemre lépni – ennyi a dolgunk… és néha bizony ugrani szükséges. Tudhatjuk, mert erre biztat, ehhez segít hozzá a jelenben formálódó és tiszta irányt mutató kép, helyzet, érzés, esemény, teljes külső környezetünk, benne emberek, akik így vagy úgy az életünk részei (talán újonnan érkezésük vagy éppen pont az eltávolodásuk […]

Tovább