Köszönömök

„Sokszor kiveri a biztosítékot azzal, amit mond. Minél többször teszi ezt, annál nagyobb hálát fogsz érezni. Iránta és valami magasabb Rend/Tudat/Mozgató iránt. Magad sem érted, miért és hogyan, de így lesz. Borotvaéles eszével puhítja az agyadat, szeretetteljes, kedves lágyságával pedig olvasztja, melengeti a szívedet. Kocka-éleid szép lassan gömbbé formálódnak. Természetesen eleinte kapálózol ez ellen, de csak, mert félsz a kontrollálhatatlantól és még nem tudod, képes vagy-e bízni a felajánlott ismeretlenben. Kétségtelenül nagy bátorság kell a megszokás, az állandóság illúziójának elhagyásához. Menni fog. Csak nézz a szemébe. Fogd meg a kezét. Semmi mást nem kell tenned. Vagyis de… van még valami: adj hálát, köszönd meg, hogy ennek a csodának általa részese lehetsz.” (Samu)


Támasz. Segítség. Bármikor. Üdítő, mosolygós kiegyensúlyozottság. Segítő kérdések, a lényeget megfogó válaszok. Már az is elég, hogy tudod: számíthatsz Eszterre. Szeretnéd meghaladni elakadásaidat? Szívből ajánlom Tóth Eszter összes gondolatát, legyen az könyv, weboldal vagy egy hangfrekvencia.” (Kati)


Bármilyen problémával megyek Eszterhez, mindig megtalálja a kulcsot a megoldáshoz, amit a kezembe ad, hogy kinyissam vele az ajtót. :)” (Anna)


Eszterhez először egy ismerősöm által jutottam el. Akkor úgy gondoltam, egy nehéz időszak végén vagyok, s nagyrészt megoldódtak az évek óta húzódó problémáim. Így visszagondolva már ez is olyan érdekes, a semmiből kaptam egy telefonszámot, azzal, ha van kedvem többet megtudni magamról, akkor tárcsázzak, nem fogom megbánni. Néhány hónapig az eszemben volt a dolog, aztán egyszer úgy éreztem, valami tényleg nincs rendben körülöttem. Felhívtam Esztert, aki az otthonában fogadott engem, a világ pedig ettől a naptól kezdve megfordult körülöttem :-) Amit csinál nem megfogható, és számomra nem magyarázható semmivel. Hinni benne először nehéz, mert látszólag kapunk néhány furcsa kérdést, majd ahogy Ő mondta nekem először, „integet kicsit a kezével”, és kész… A dolog a valóságban ennél sokkal összetettebb, nem az a lényeg, hogy pszichológia, kineziológia vagy más, mert amit az ember tőle kap, az tisztán a legbelső lényéből fakad. Olyan érzések mozdulnak meg, néha törnek fel az emberben, amire senki nem számít. Nem is értem amikor azt mondja „dolgozom”, nehéz elképzelni, hogy neki ez munka, annyira természetesnek és olyan könnyednek tűnik az egész… Ő pedig száz százalékig ott van, csak veled, melletted, benne a te helyzetedben, hogy veled legyen amikor átléped saját korlátaid… Mert ez történik valójában… a belőle áradó erő, a pozitív szemlélet, határozottság, intuíció mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hozzá betérő ember végül rátalál önmagára, életfeladatára, és >ahogy Eszter fogalmaz< arra a „csodára” ami Ő maga.” (Dalma)


…szavai nem tolakodóak, szavai megnyugtatóak, ugyanúgy, ahogy lénye is az. Ő olyan, mint egy finom ölelés, amiben nyugalomra találsz és megtalálhatod a saját válaszaidat.” (Kiberov)

 


„Nagyon szeretem, ahogy ír. Szeretem, hogy több dimenzióban ható mondatai folyamatos gondolatáramlatokat gerjesztenek az olvasó fejében. Soraiba merülve persze nem csak a szavait megkérdőjelező, kötekedő, szkeptikus, párhuzamosan pedig a helyeslő, értő és hálát rebegő lényünk inspirálódik… Ennél nagyobb csoda történik. Hiszen megrázva a mindenség mindent mindennel összekötő energiahálóját, apró fénygömböket röpít a magasba, ezáltal megteremtve (újabb és újabb neuronokat elérve, csikizve, izgatva) az egyre mélyebb szintű átgondolás, megélés lehetőségét.
Személyes találkozóin érthető, ugyanakkor már-már felfoghatatlan módon mindez hatványozódik. Teljes figyelmével a jelenünkre és valónkra fókuszálva ’gombokat nyomogat’ rajtunk, ezzel ezeréves bilincseket, láncokat feltörve önmaga értékére döbbenti a segítségével közben szinte észrevétlenül fel- és kiszabadított Lelkünket. Kimondott szavai is nyugtatón simogatnak általában, de ha kell, szigorúan szólnak – félelmet sosem keltve, kedves, mégis határozott NŐenergiával töltekezve. Konok elszántsággal egyetlen nyelvet/erőt/elvet fogad el és minden porcikájából ezt árasztja – igen, a Szeretetét.
Kereső, ha eddig eljutottál, remélem érted már miért mondom: ha hagyod és teszel magadért, általa jobb és szebb lesz a világod, számodra könnyebb és örömtelibb a lét.” (murmur )


A „párhuzamos valóságot” sci-fikben szokás emlegetni, pedig valójában a mindennapi életünk része, hiszen ugyanazokat a történéseket, eseményeket mindenki a maga világképén, szűrőjén keresztül értelmezi, tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy annyi párhuzamos világ létezik, ahányan vagyunk. Mielőtt Eszterrel találkoztam, elég borongós világban éltem, ahol nehézségek és az akadályok vannak túlsúlyban, ahol az önsajnálat mindennapos elfoglaltság, amiből csak ritkán lehet pillanatokra fellélegezni. Mióta Esztert ismerem és megmutatta az ő valóságát, egészen más dimenziók nyíltak előttem. Olyan gyökeresen változott meg az életem és a hozzáállásom, amit pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni. Szinte újjászülettem egy olyan világba, ahol az akadályok valójában lehetőségek, ahol könnyedén is megtörténhetnek dolgok, ahol az Élet értem dolgozik és nem ellenem, nekem csak annyi a dolgom, hogy nyitott legyek a változásra és tudjam, hogy mindaz, ami az életembe érkezik valójában engem szolgál. Sosem hittem, hogy egyszer igaznak fogom érezni Candid híres mondatát, amin gyerekkoromban annyit nevettünk: „…minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Mindezért olyan végtelenül hálás vagyok, hogy azt hiszem, nem tudom elégszer megköszönni.” (Zolka)