Hiszem, azért VAGYOK, hogy megosszam magam – a megértéseimet, a tapasztalataimat. Vagyok, s ami vagyok, azt maradéktalanul átadom – a Teljességért.

Az általam tanultakból és belőlem, sok-sok év vajúdás után megszületett az a módszer, amivel hatékonyan tudom átadni tapasztalataimat, támasz lehetek elakadásokban, blokkok feloldásában, segítve tisztábban látni a lényeget, az ‘ÉN-t’, az Életet, az utat, amin járunk.

A figyelem, a jelenlét, a tapasztalatok átadása mellett dolgom segíteni annak elsajátításában, hogy miképpen lehet felborult egyensúlyunkat energetikai szinten helyreállítani.

A betegség, az én hitem szerint, mint ‘eszköz’ létezik, nagy segítség az elakadásainkban. Jelzőkészülék, s csak addig van jelen, amíg szükségünk van rá. Amennyiben valaki hozzám fizikai ‘problémával’ érkezik, együtt megértjük, mit szeretne a tünet megmutatni, hol, miben érdemes másképpen látni, megélni, feloldódni, milyen irányt mutat, merre vezet. Hogy azután már ne legyen többet szükség se tünetre, se betegségre… és rám se… :)

email: totheszter8@gmail.com

Én csupán arról tudok írni, ami vagyok. Mélyen, belül. Kizárólag az működik számomra, amit magam megtapasztaltam, tapasztalok. Ez, persze, bőséges megfogalmazható ‘anyag’. Én csupán ezeket tudom lejegyezni, megosztani. Tovább… adni. Magamat.

Nem tudok például ilyent leírni: ‘fordítsd meg sorsodat!’ … hiszen, hogyan is lehetne azt megfordítani. Vagy írhatnék arról, hogy mi várható a jövőben. Simán meg tudnám tenni, remek megérzéseim vannak. Csak hát, nekem a Jelen a fontos, számomra ebben van a lényeg, nem az számít, mi jön holnap. Vagy megoszthatnék szaftos kis történeteket emberségünk ilyen-olyan napjaiból. Írhatnék arról is, miket látok, hallok, kik, milyen ‘izgi’ botladozásban vannak épp. Vagy arról, hogy ha ezt meg ezt a módszert használod, akkor ezt meg ezt a csodát fogod megtapasztalni. Meg, hogy amit én tudok, na, az a tuti, az egyetlen, a tökéletes. … de nem tudok én ilyeneket…

Ellenben, tudom azt mondani, hogy mindenem megvan. Itt, most. Nincs hiány. Az csupán illúzió, vágy. S ha meglátom, hogy a pillanatomban tökéletes teljességem van, az megváltoztatja. Az Életemet.

Le tudom írni – teljes bizonyosságomban -, hogy minden, amit élek, kizárólag rajtam múlik, tőlem függ. Teljes felelősség vállalás. EZ az, ami megváltoztathatja. Nem a sorsomat, hanem a hozzáállásom mikéntjét. Vagyis, a pillanataim egymás utánját, vagyis, az Életemet.

Tudok beszélni arról, hogy mekkora jelentősége van – fizikai és lelki állapotomra hatva – a rezgésnek. Itt van, nekem, nekünk, a minket körülvévő, mindannyiunk számára használható energia, segít, nem valaki más adja, nem valaki mástól kapjuk, nem valaki más által tudunk hát változni. Ugyanaz az energia, amit egyes országokban már születéstől kezdve olyan egyszerű, természetes módon kezelnek, használnak, mint a levegővételt.

Azt is le tudom jegyezni, s megosztani, hogy a fizikai tünet (betegség) csupán egy klassz jelzőkészülék (nem valami sorcsapás, amit jól le kell harcolni), ami által megérthetem lelkem aktuális dilemmáit, s így közelebb kerülhetek magamhoz, belül alakulva, formálódva, változva, magamat egyre teljesebben látva, értve, szeretve, élve.

Tudok mesélni a Szeretetről. Gyerekekről. Párkapcsolatról. Férfi-Nő szerepekről. A nevetés, a játék fontosságáról. A pillanat csodájáról. Válsághelyzetekről. Megtorpanásokról. Félelmekről. Arról, hogy ha kicsit másképpen vagyunk benne az Életben, nem másokat okolunk, nem kívülről várjuk a változást, hanem közzéppontunk egységéből kiindulva, magunkban rendet teremtve, mindenre belülről kifelé tekintve működünk, ha nem ragaszkodunk elvekhez, módszerekhez, rendszerekhez, hanem azt figyeljük, hogy számunkra ki, mi, miért érkezik, ki, mi által érezhetjük teljesebbnek magunkat, mennyit vállalunk magunkból, levéve álarcainkat, lényegünket mutatva, ha … na, erről tudok írni … hogy ha így élünk, akkor az Boldogság.

Élem, tapasztalom, nekem boldogságot hoz, hát, megosztom. Folyamatosan.

És nagyon örülök, hogy olvassátok, nem túl sokan, de egyre többen. Hogy vagytok, akik számára egyértelmű már ez a ‘rajtam múlik, tőlem függ’. Nem kívülről – például tőlem – remélve ‘csodatételt’, hanem megteremtve magatoknak azzal, hogy felfedezitek magatok egyedi csodáját, s így indultok kifelé, kapcsolódásokba.

Miért írtam le mindezt?

Mert el akartam mondani, mennyire jó nekem. Hogy pont ennyien követitek a tótheszter oldalt, s olvassátok a soraimat. Hogy érdekel benneteket, hogy az én mélyemben mi lakozik, s esetleg az írások által ti is megtapasztalhatjátok, amit én. Hogy Boldogság. Van.

És, hogy

KÖSZÖNÖM!