Minden emberi probléma a szétválasztásból ered. Olyan sokszor hangsúlyoztam már ezt, hogy mára talán már unalmassá is válhatott. Most mégis újra mondom, nyomatékosítva, felhívva a figyelmet lényegére, megértésének fontosságára. Ami által azonnali belső változás, átalakulás indulhat. Ami aztán megjelenik kívül is. Áradva, növekedve, terjeszkedve. Visszatükrözve.

A lényegre és megoldásra a dualitás léte hívja fel figyelmünket, amiről előző írásomban is szót ejtettem (https://totheszter.info/2022/09/23/van-kiut/).

A világot és a benne létezőket szemlélve, az ember folyamatosan minősít, feldarabol, szétválaszt, elkülönít, megtagad. És, ahogy kint, úgy bent. Vagyis, folyamatosan minősíti, feldarabolja, szétválasztja, elkülöníti, megtagadja önmagát is. Ezáltal pedig hiába törekszik az egységben, teljességben való létezésre, azt nem érheti el. Sőt. Egyre inkább távolodik a vágyott állapottól. És teszi mindezt a dualitás illúziójának köszönhetően, miközben a valóságban

„Nincs külön fehér, fekete, csupán fehér-fekete van, amiben ott pompázik az összes szín. Nincs külön fény, sötétség, csupán fény-sötétség van, benne megvilágosodás. Nincs külön kint, bent, magasság, mélység, csupán a kint-bent-magasság-mélység alkotta térnélküliség van. Nincs külön hideg, meleg, csupán a hideg-meleg életet biztosító közege van. Nincs külön a csend, nincs külön a magány, nincs a mozdulatlanság,

Nincs külön a semmi, senki… nincs szűkség… nincs hiány… csupán meglátás… beletágulás… együtt áramlás… magam megadás… befogadás… hála. VAN.” (részlet a »JELENLÉT« című könyvemből)

Szétválasztunk, végletek mentén. Ugyanabban a pillanatban, amelyben megtörtént bennünk a szétválasztás, azonnal valamelyik véglethez kapcsoljuk, kötjük önmagunkat. Elköteleződünk valamelyik – általunk választott(!!) – véglet mellett, kizárva és megtagadva ezáltal a másik végletet, vagyis az ellenpólust.

MINDEN EGY.

Ha ezt megérted, az olyan fókuszváltást eredményez benned, aminek köszönhetően végre az Életed, vagyis a Létezés teljességét tudod élni.

A mély megértéshez egy egyszerű gyakorlatot kínálok most. Fontos, hogy mielőtt nekikezdesz, lazulj, meditálj, lehetőleg 528 hz frekvenciás anyagot hallgatva (»FREKVENCIÁK« menü az oldalon). Miközben a gyakorlatot végzed, mehet folyamatosan a háttérben ugyanez.

Gyakorlat:

1. Fogj egy papírt és tollat. Egymás alá kezdj leírni eddig szétválasztott párokat. Például:

– szerelem – szeretet

– szegénység – gazdagság

– férfi – nő

– ember – isten

– test – lélek

– szeret – gyűlöl

– jó – rossz

stb.

Most olvasgasd, amit leírtál. Figyeld, vizsgáld meg, mik a legerőteljesebben ható szétválasztások benned.

2. Ezután az alábbi módon vedd sorra a leírottakat, kezdve a saját, legdurvábbnak érzett végletességeiddel, elkülönítéseiddel:

Egyik tenyeredbe írd bele az ujjaddal a pár egyik felét (pl. szegénység), majd a másikba a másikat (pl. gazdagság). Ezután a két tenyeredet simítsd egymásba. Mint ahogy imádkozásnál szokás. Összefordított tenyereiddel maradj meg, lélegezz közben ki-be, lassan, mélyen párszor, majd mondd ki:

MINDEN EGY.

KÖSZÖNÖM.

Hagyd, hogy átjárjon a MINDEN EGY és a KÖSZÖNÖM. Hagyd, hogy ez legyen ki-belégzésed. Érezd, ahogy megtörténik. Te magad is eggyé válsz vele.

Végül, olvasd újra a fenti idézet… „Nincs külön…”.

MINDEN.

EGY.

HÁLA.