Porszemből semmivé

Az ember mindaddig nem lelhet békéjére, nyugalmára, boldogságára, míg nem tud felülemelkedni az uralkodás, hatalmaskodás vágyán, és ebben az alázatos felemelkedettségében szelíden ringva, alámerülni önnön mélységeibe, ahol pedig az eredete várakozik rá csendben, türelmesen, magában hordozva a lehetőségét a valódi életnek, elégedett teljességnek, boldogságnak.

Ám mintha minderre vak volna… kicsiben-nagyban egy a forma: többnek, jobbnak látszani, bármi áron látszódni akar. Fél apróvá, porszemmé, ezáltal láthatatlanná, semmivé válni. Miközben épp a semmiségben rejlik a mindenség.

Kicsiben-nagyban, anyagban-lélekben hatalmaskodás… politikában, vallásokban, gyógyászatban, tudományokban, spiritualitásban. Ezt észrevesszük, érzékeljük, szenvedünk hatásaitól. Már egyre gyakrabban tanúi lehetünk a borulásuknak, ledőlésüknek is, látva, hogy hosszútávon így nem mehet, nem lehet. De van-e szemünk arra, hogy meglássuk, hogy kicsiben (család, párkapcsolatok, szülő-gyerek és baráti viszonyok) ugyanez a kép, ugyanez a forma, ugyanez a játszma határozza meg a létezést, és elveszejtődnek a színek és fények az akarás, birtoklás, ítélkezés, elvárások, alárendelés, lekezelés nyomán.

Uralni, uralkodni, fölé tornyosulni a cél… fiókba zárva lényegünket, béke helyett kicsiben-nagyban háborúkat indítva így, sima tükrű, befogadó, ölelő mélységek helyett a felszín iszapos zavarodottságát választva, amiben csupán a félelem, feszültség, elégedetlenség, düh, fájdalom növekszik egyre, kíméletlen, rideg szeretetlenség, amiben haldoklik a lélek, megtévedve kívülről, ebből a sötét zavarodottságból reméli vissza lényegét (a szeretetet, bőséget, boldogságot, nyugalmat), és annyira, de annyira akar, annyira felfelé törekszik, hogy mintha amnéziás volna, közben teljesen megfeledkezik az ősi tudásról, a valódi hatalmasságról: az EGYség forrásáról. Amibe pedig lazán, minden erőfeszítés, akarás nélkül csupán beleereszkedni volna dolga.

Kicsiben születik, innen indul világba minden változás. Az egyén szintjéről.

Rálátva, irányt váltva, szelíd alázatosságban porszemmé, majd semmivé válva.
Így mindenséggé. Egész-séggé. Szabaddá. Tiszta Szeretetté.
Életté.
Újra.


Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/