RENDEZŐDÉS

Atomjaira

esik szét a talmi lét.

EGYség születik.

Említettem előző bejegyzésemben, pár hónappal ezelőtt, hogy kifelé mozdulásban vagyok. Amit aztán megérkezés, majd berendezkedés követett. Itt található, olvasható, hogy ez miképp is zajlott, zajlik, alakul: https://holafinca.blog/

Pár nap múlva lesz négy hónapja, hogy Spanyolországba költöztünk. Két nappal ezelőtt pedig összeszereltük, felállítottuk a kertben a piramist. Ezzel új fejezet kezdődött itteni életünkben, életemben. A kifeléből befelé lett. Mostantól pedig ebből a befeléből érkezik a kifelé. Általam. :-)

Mind a meditáció, a tudás kiáradása, mind a rezgésemelés fontossága új környezetemben egyértelműsödni látszik. Ahogy az is, hogy mindazt, ami ily módon belőlem kifelé mozdul, engedjem láthatóvá válni, és magamon átszűrődve lehetővé tegyem mások számára is a tapasztalást. Távolból vagy épp közvetlen közelből.

Még nem teljesen tiszta számomra, hogy mindez az anyagban miképp lesz megvalósítható. Talán úgy, hogy a jövőben lehetőség teremtődik itt sátrak leverésére, közös időzésre. Csendnek, meditációknak, beszélgetéseknek, rezgés emelésnek, különböző oldásoknak teret adva így. Az utazás, a megszokottól való eltávolodás, a környékünk rendkívülisége (gyaloglós ösvények sokasága szeli át-keresztbe a természetvédelmi területet), az óriási hegyek, a tenger közelsége, a természet tisztaságában létezés, a rendszerről leszakadottság felemelő mivolta olyan élmény, élmények megtapasztalását teszi elérhetővé, ami talán kizárólag itt lehetséges, a mostban.

Külső utak általi belső utazás, amiben világunk végére, lényegünkbe, vagyis a középpontunkba érkezhetünk végül… amolyan kis „el Camino”. Tulajdonképpen a “zöld könyvem” tartalmát szeretném “élőben” átadni, mélyíteni, előbb tapasztalássá, majd élhetővé formálva így. Többen kérdezték tőlem: “Mikor jön a második része, a folytatása a könyvnek?” Háááát, talán épp így fog folytatódni, a valamikori mostban. :-) Én ezt érzem. Lépem is.

Nem tudom pontosan. És így van jól. Ez a jelen teljessége. Sok még a homályos terület. És a feladat. A megvalósítást illetően. Ám, azt tudom (mert élem jóideje), hogy nem is kellenek a jövő részletei, semmi szükség rájuk. Csupán ez az általam oly gyakran említett „érzem, lépem” a fontos. Most. Vagyis a jelenben. Vagyis teljes megengedő tudatosságomban.

Érzem, hogy valami új születik az elmúlt két év mentén. Emberben, világban. És ez úgy tud láthatóvá válni, ha az „érzem, lépem”-et az egyén szintjén működtetjük. Halogatások, ködösítések nélkül immár. Minél többen tesszük, annál gyorsabb és könnyedebb a változás. Hangsúlyossá vált mára az EGYÜTT.

Szóval teszem, vagyok, adom. Itt is. Így is. Most.

Szeretettel.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.