kedvesen
végigsimította homlokomat
a langyos őszi szél
az ősi hegy fáinak
rezgő-játszó ágai
körbetáncolták akkor, ott
a létezést
suttogva lehelték
megfeszülő nyakam hajlatába
az isteni
lelkeket feloldó énekét
alattam a föld mozgolódni kezdett
balra, jobbra billegtetett
majd
nyugodt-biztos erővel
középen megtartva, emelve
kicsit az ég felé közelítve
engem
a nekem ott ácsorgó sorsom
vágyakozó karjaiba
óvatosan, finoman
beleengedett
…

könyvek -> https://totheszter.info/konyv/