A gyerekemről (legkisebb fiamról) írok most, az elmúlt hetek nyomán.

Sok mindenről hallhatunk, olvashatunk – gazdasági veszteségek, egészségügyi káosz, kiborulások, pánik, politika, stb. – egytől egyig felnőttekről szóló hírek. A gyerekekről nem esik szó. Ám az is lehet, hogy csupán hozzám nem érnek el a róluk szóló híradások. Miközben velünk együtt ők is részesei és megszenvedői a kialakult helyzetnek.

Egyik pillanatról a másikra kényszerültek váltani, szembesülni a rideg ténnyel, hogy mindazt, ami addig az életüket jelentette, azt bizonytalan időre felváltja annak a tökéletesen ellenkezője. Gyerekek számára abszolút életellenes fordulat: elszakadva barátoktól, közösségtől, napi rutintól, és sok esetben a sporttól. Sokakkal együtt a fiam is.

Hat éves kora óta készül komolyan, dolgozik télen – nyáron, hétköznapokon, hétvégéken, nyári szünetet feláldozva, kitartóan, kőkeményen, néha majdnem feladva, kimerülve, de aztán újra és újra tovább… vízben… haladva.

Két hónappal ezelőtt a korosztályos VB-re indulás lázában égett, még nagyobb lendülettel edzve, remélve. Majd egyszerre nem csupán a nyári Vb, de az edzések, a jövőkép is úszni látszódott… el. A semmibe. A valamibe. A megfoghatatlanba.

Lett helyette itthon. Internet. Táv-barátság. Távoktatás.
És mindehhez egy hang nélkül alkalmazkodni próbálás.
Magán(ak) edzés. Vettünk egy bokszzsákot is most a súlyzók mellé.
Néha lendületesebben, olykor lélekben elnehezülve ő most is tovább… motivációt keresve, néha nem lelve, de mégis tovább… szárazföldön… haladva.

Átéreztem minden pillanatában, biztatni igen, de segíteni alig-alig tudtam.

És most hosszú idő után pirkad… mozgolódni látszik valami. Talán a víz fodrozódása. Újra. És a szemében a csillogás.

—

Miért mesélem mindezt?

Mert szeretném jó hangosan elmondani: TISZTELETEM A KISEBB-NAGYOBB GYEREKEKNEK, hogy nem feladva, türelemmel, nyugalommal, alkalmazkodni és magukban haladni tudva viselték az elmúlt hónapokat. Akár tanulhatunk is tőlük.

És hogy HAJRÁ, MARCI ÉS TÖBBIEK! Hamarosan újra álmaitok vízébe csobbanhattok… <3