„Az egészet, a létezés egységét mutatja, fedi fel, ha nem ragadunk bele a végletek elkülönült látványába és érzetébe, ha nem a megszokott, mindent szétválasztó fókuszálással, eddigi, tanult tudásunk általi beszűkültségből nézzük egyszerű felszínét.

Minden, maradéktalanul jelen van, adott, ajándékként elénk letéve, ami számunkra lényeges ahhoz, hogy teljességünkben lubickolva önfeledten boldogok lehessünk…

–

…a hiány csupán illúzió…. …múlt és jövő valótlanságába terelő szemfényvesztés. Szenvedünk tőle. Attól, hogy azt hisszük, hiányzik valami vagy valaki a jelenünkből ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És azt gondoljuk, hogy majd… ha… valahol… valakivel… valamikor… másképp… a jövőben. Miközben nem vesszük észre, hogy mindenünk megvan… itt, most.

Nem látjuk.

És így nem engedjük meg, hogy megnyilvánuljon az anyagban, a fizikai létben.”

(JELENLÉT →https://totheszter.info/konyv/)