Változás… VAN

A Változás mintha most nem kérdezne minket… nem kéri ki véleményünket, nem érdekli, mit szólunk hozzá, akarjuk-e egyáltalán, csupán itt van, teszi dolgát, ha akarjuk, ha nem…

…értünk van…

…még ha nehéz próbák, feladatok sorát is hozza magával a folyamat, még ha számos látszólagos veszteség is ér minket ezekben a hetekben, a mélyünkben pontosan érezhetjük a megmagyarázhatatlan, irracionális örömöt, hogy kimondhatatlanul jól van, ami van.

Érezhetjük… ha ebben a ‘kikényszerített’ befelé terelődésben csendben tudunk picit maradni.

Csend, éberség, figyelem, áramlás… semmiség… jelenlét… a Változásért.

—

A Változás MOST nem kérdez.

Ellenkezhetünk, perlekedhetünk a sorssal, akarhatunk mást: elkerülni, megkerülni, átugrani, jobban csinálni… de mennyivel könnyebb, ha keblünkre öleljük, ha belesimulva képessé válunk az együttműködésre a Változással. Az együttműködés pedig nem más, mint csend, éberség, figyelem, áramlás, semmiség… MOST.

A Változás valami ismeretlent (elfeledettet), ÚJat jelent.
Mindig.

És most lehetőséget kaptunk.
Befelé… …egymásra nézni.