két világunk között
végtelenné dermedt
fényben húzódó
varázsperemen
kicsit töredezetten
félve – reszketve
csodát remélve
közös lélegzetben
bódultan alámerülve
nekünk szánt határunkon
egymásnak kifeszítve
összekapaszkodunk
így válva eggyé
e végtelen rendben
s csend szavával
örök valóságunkat
hálásan köszönve
megnyugszunk
most
benne
…

Részlet a ‘JELENLÉT’ című könyvből -> https://totheszter.info/konyv/