Csak mormolom egyre… mély, langymeleg álomból magamat felszínre engedve, szemem homályától szabadulni próbálva, azt ujjaimmal finoman polírozgatva, csak mormolom a kábasággal még kicsit szinkronúszva, benne a kartempókban összegabalyodott elmémet síkra nyújtóztatva… jó ez, értem én, amolyan puha, biztonságos közeg, testem benne és rajta kényelmesen heverészhet, ha akarom, akár életvégig így, ezen a bódító délibáb-felületen lomhán, petyhüdten… de… csak mormolom, mormolom halkan, szelíden, hogy körülöttem és messzi távolban mindenki meghallja, érezze: nézd… tágra nyílt szívvel láthatnánk, élhetnénk, de szendergünk…

…és így illúzióvilágunkban különváltan, elmosódottan élünk…

…fel… mormolom… csendben… fel… ébredezzünk végre…

…össze.

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/