Kitárt ablaknál a szobában madárcsicsergős frekvenciás anyag szól. Ülök a teraszon a hintaágyban, a szeptember végi, lomhán emelkedő nap cirógatja az arcom, szemem lehunyva, átadom magam… odaadom magam neki. Mellettem az erdő ébredezik, hallom, ahogy kilélegzi magából az éjszakáját, hozzám nyújtózva, belém engedve a reggel illatát. És egyszer csak párbeszédek indulnak.

Fák öleléséből égbe indulva, a madarak vidáman reagálnak az ablakon át kihangzó, a laptopomból fakadó szólamokra. Lent, az utca végén kutya vakkant. Nem tudom, mit kérdezhet, de a szomszédos utcában lakó eb válaszol rá. Nem túl távol tőlem kakas kukorékol. Eddig nem vettem észre, hogy kakas is él itt velem. Ő magával beszélget… témája komolynak tűnik. A kicsit messzebb, dombok között kanyargó útról fülemig ér egy motor pöfögése, amibe becsatlakozik a jó ritmusú kalapálás. Alig múlt nyolc óra, korán kezdik… valahol tetőt ácsolnak.

Belebékülve a hallgatózásba kinyitom a szemem, felnézek. Egymás gondolatait olvasgatva, néma dialógként összemosolygunk a nappal. „Szép ez az Élet” – mondjuk szinte egyszerre. A többieknek is. “Jó reggelt.”

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/