Akivel találkozom, beszélek, annak mondom, és most itt is, mert nagyon fontosnak érzem:

olyan időszakot kezdtünk, amiben ha teljességünkre vágyunk, elengedhetetlenül szükséges visszaérkeznünk a természetbe. Ha feszülünk, ha épp elkeserednénk, ha csupán elveszettnek érezzük magunkat, elég most, óriási segítség, változást hozhat, ha tudatosan hátat fordítunk a megszokottnak, és a természet által felkínált ‘eszközöket felhasználva’, másképpen viszonyulunk létezésünk pillanataihoz.

Növény, fa, föld, virág, kő, víz, tűz, madárcsicsergés, illatok, rezgés, folytathatnám, folytathatod… mind-mind bevihetők az életterünkbe, még akár a tizedik emeleti panellakásba is, némi ötletességgel (én például a képen látható módon ‘húztam be’ az erdőt a szobába, ahol a hozzám érkezőket fogadom :-)), de a legjobb, ha megleljük a lehetőséget arra, hogy minél többet időzzünk benne.

A hangsúly a természeten van. És azon, hogy mindig kicsiben, az egyén szintjén kezdődik a változás.

---

 

Néhány hete írtam, kapcsolódik a fentiekhez, idemásolom:

 

Pilinszky Apokrif című versének egy sora bennem ragadt a napokban, keringve, hangosan és mégis némán:

„Sehol se vagy. Mily üres a világ.”

és most kiírom, magamból, menjen csak, hadd menjen…:

emberekkel tömött villamos, állnak, bámulva kifelé vagy épp mobilt nyomkodva, egyik könyöke a másik arcában, láb a lábon, testek egymásnak feszülnek a kanyarban, és mégis… nem is látják, nem érzékelik egymást

…mily üres a világ…

fák helyett háztömböket telepítenek a városokba, a meglévő zöldet kivágják, a beton port és perzselő forróságot ont magából, szürkére ráncosítva a lelkeket, elfogy a levegő, nincs tér, nincs madár, elhallgat a létezés, gépek zaja falja fel a csendet

…mily üres a világ…

falvak elnéptelenedve, begazosodva, nincs gyümölcs, nincs zöldség, nincs állattenyésztés, elfeledett az önfenntartás alternatívája, import, készétel, mirelit, donpepe, meki, vekni kenyér bagetté vált, a péksüti fornetti, a csirke nem állat, hanem káefcé

…mily üres a világ…

plázákban egyenboltok szolgálják ki a testeket, egységet azonos jelmezzel hazudva, menőszerkó, a tarkaságban elvesznek a színek, jajong a lélek, s az ember eszközökkel fogja be a száját, csúcstechnika, fülnek, szemnek, gazdag-szegény, pénz hatalma

…mily üres a világ…

ő csendért kiállt, s az ember növekvő zajjal reagál, dübörög az egyenzene, tucctucc, dammdamm, autórádió, fejhallgató, tévé, hangok a fejben… tudatlanná rázkódik az agy, már kérdezni, megkérdőjelezni sem bír, csak robotszerűen magába ereszti az elfedőt, a manipulálót

…mily üres a világ…

internet, fészbukk, vaccapp, tinder, híradó, médiahatalom, egyeninfo, egyhazugság, imitált kapcsolódásokban elszigetelődés, elmagányosodás, szükség teremtés, igénytelenség növekedési statisztikák, politika, vallás, agymosás… megfáradt agymosottság

…mily üres a világ…

központosított iskolákban gyerekidomítás: ne gondolkozz, ne kérdezz, ne kételkedj… ne legyél önmagad, hanem az elvárásoknak precízen, pontosan megfelelő, mert akkor itt maradhatsz, megmaradhatsz, állj be a sorba, ne legyél más, szabálykövetés van, erkölcstan oktatás, egyentankönyv, egyentudatlanság

…mily üres a világ…

családok generációkra aprítva, szétszóródva, nem törődve, nem figyelve, nem segítve, nem beszélve, asztalhoz egymásnak háttal ülve, mobilt nyomkodva, tévét nézve, közös időt érdektelenségben túlélve… miközben elhallgatott vágyak örvénylenek a légben: játék, nevetés, kimondás, ölelés, tekintetekben megmártózó elmélyülés, szeretet, biztonság, támasz, adás-kérés

…sehol se vagy…

…mily üres a világ…

a természet pedig eközben egyre csak mondja, dalolja, morogja, mutatja, megmutatja, útra segít, megoldást kínál, odaad, magába szólít, hív, visszahív… egylétezés, kapcsolódás, vállalás, igaziság, áradás… dobd el a maskarát, felesleges holmit, kacatokat, technikát, vetkőzz mezítelenre, csobogj a patakkal, fogócskázz a széllel, dalolj a madarakkal, legyél virág vagy repülj pillangóként, egymásba ölelődve lélegezz a fákkal… lelkekkel… hogy tapinthatóvá, láthatóvá válhasson az Élet… és hogy amit annak véltünk, az csupán illúzió, másvilág

a természet – ülj bele kicsit, hallgasd, engedd – beléd sóhajtja egyértelmű lényeged:

ember, gyere… itt, újra, szeretet, isteni… vagy… most, így, együtt, veled… csordultig teljes a világ

…

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/