Sokszor az nehezíti napunkat, okoz bennünk feszültséget, nehézséget, hogy a változás folyamatában az éppen aktuális pontot, állomást – az abban minket érő hatásokat, érzelmeket – végeredménynek látjuk, érzékeljük, hisszük. Végleteket nézünk, általánosítunk, ahelyett, hogy útközben megállva, körülnézve azt mondanánk: „most ez van”… egyszerűen, könnyedén, lazán, ahogy semmi gondot nem okoz, hogy ránézve tavasszal a szem cseresznyére kimondjuk: „ez most épp zöld”… miközben egy pillanatra sem gondoljuk, hogy így marad örökre…

Könyvek ->> https://totheszter.info/konyv/