Emlékszem a tavalyi pillanatra, amikor összetalálkozott tekintetünk. Hihetetlen nyugalommal fogadta közeledésemet, egészen az ‘arcába’ hajolva kezdtem fotózni, és ő engedte, hagyta, hogy megörökítsem, kimerevítsem magával ragadó szépségét.

Szépség.

Tűnődöm most, a képet nézve hosszú percek óta… mi is a szépség? Talán akad, aki nem is érti miért találom szépnek ezt a fura lényt. Hiszen sötét. Hiszen szőrös. Hiszen rovar… és én mégis, tiszteletteljes gyönyörködésben csordultig telve figyeltem, és figyelem most is.

Azt hiszem az egyszerűsége… az oka. Önazonos, ragyogóan tiszta, sallangoktól, álarcoktól és jelmezektől mentes megnyilvánulási formája… ‘vansága’. Szépsége az egy-szerűségében rejlik.

Igen. A szépség talán nem más, mint EGYszerűség.

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/