Addig érezzük meg nem értettnek magunkat a világunkban, amíg mi magunk nem értjük, nem látjuk tisztán önnön működésünket, illetve amíg elutasítjuk a számunkra elfogadhatatlan, nekünk nem tetsző lényegi részeinket, tulajdonságainkat, vagyis valóságunk (valódiságunk) bennünket meghatározó alapját nem akarjuk/merjük megélni.

Amikor meg nem értettnek véljük létezésünket, akkor igazából lelkünknek a problémát, belső feszülést nem a környezetünkből érkező értetlenség okozza, hanem a szabadság (szabad önmegélés) hiánya, a lekorlátozottság, ami mögött a nemszeretettség, elfogadhatatlanság lesújtó érzete lapul… vagyis az, hogy nem szeretjük, nem fogadjuk el önnön valóságunkat olyannak, amilyen.

Ahhoz, hogy szeretni tudjam magamat, először fel kellett fedeznem, meg kellett értenem mélységeimet. A pillanatban, amiben megértésem született, lényegi részeim, tulajdonságaim, működésem elfogadása és megszeretése – ennek következményeként – természetes módon, automatikusan, magától megtörtént… ahogy mások engem megértése, elfogadása is láthatóvá vált számomra, és így a felém áradó szeretetük általam befogadható lett. VAN.

…

Meg nem értettnek addig éreztem magam, amíg nem értettem a Rendet…

(Ajánlott frekvencia: 741 hz és 528 hz, a frekvenciák használatáról többet megtudhatsz az augusztusban megjelent ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN című könyvből)