A „Szeret” ige nem létezik múlt időben… nincs olyan, hogy „Szerettelek”, „Szerettem”, „Szeretett”… és fontos itt a nagybetű, beszédes… és mondhatom, persze, hogy „szerettem”, de ekkor tudjam: valójában soha nem „Szerettem”.

A Szeretet állandó. Van.

Történhet bármi, alakulhatnak kapcsolataink bárhogy, ha azok eredete mélységek találkozása, lelkek kapcsolódása, középpontunkból kiinduló, akkor lényegi működésünkben nincs helye múlt időnek, semmilyen formában. Eltávolodhatunk, egyet nem érthetünk, nemszerethetünk, átmenetileg neheztelhetünk, lehet, hogy többet soha nem látjuk egymást, nem találkozunk, nem kommunikálunk… de… bennünk, mélyünkből felé… Szeretet… van.

Mozdulatlanul. Rendíthetetlenül. Mélyben. Csendben.

Könyv: tótheszter ‘ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN’ -> https://totheszter.info/elet-a-szeretet-frekvenciajan/