az Erdők Napja van ma… és én nagyon

“Szeretem az erdőt.

Benne a fákat, virágokat, madarakat, állatokat, a patakot, a köveket, az ösvényeket, szeretem a rendjét, mélységét, a változásait, színeit, formáit, az illatát, a zajos csendjét, szeretem, hogy nem akar semmit, nincs szándéka, célja, elvárása, nincsenek kerítései, zárt kapui, valamiféle nyitvatartási rendje, csupán van, az itt és most végtelenségében, árad, él, tisztán, igazan, megérinthetően, és bármikor érkezem, beenged, nem kérdez, kutat, méricskél, nem minősít, nem szab feltételeket, lazán körbeölel, odaadja magát, örül nekem, elfogad, befogad, szeret engem, s így a létezés lényegével ajándékoz meg, a jelenlét csodájával, szavak és gondolatok nélküli összekapcsolódottsággal, amiben visszatalálhatok eredetemhez, és valódi önmagamat élhetem.”

(részlet a JELENLÉT című könyvből)