Mi, anyák, egyszerűen ‘csak’ Szeretjük őket… így, nagybetűvel, végeérhetetlenül, viszonzásvárás nélkül…

…nektek, apák… nincs egyéb lényegi teendőtök, csupán bízzatok a fiaitokban, a kezdetektől, egyre és folyamatosan… még akkor is, amikor elégedetlenkedtek, nem látjátok hogyan, mitől is bízhatnátok bennük épp és miért… csupán higgyetek fiaitokban, megkérdőjelezések nélkül… hogy ne nektek akarjanak majd bizonyítani vagy ellenetek – önmaguk eredete ellen masírozva, megtagadva lényegüket, alapjukat, dacolva, fog összeszorítva -, hanem megingathatatlan bizalmatok, hitetek biztonságos támasztásában merjenek mozdulni, lépni, létezni, és önmaguk tiszta valóságát legyenek képesek egyéni harcaik mentén megérteni, megélni, kiteljesíteni, világba tárni… önmaguk hitébe így megérkezve, igaz módon, bátran, büszkén… férfiasan.