Van, amikor nagyon nehéz szeretni a másikat… nem úgy beszél, cselekszik, viselkedik, ahogy az számomra megfelelő, vagyis belém simuló, vagyis önigazoló. – Ezek azok az értünk való, különleges esély-pillanatok, amikor az elénk letett, nekünk szánt tükörbe belenézve, szembesülhetünk saját lefojtott, nem kedvelt, megtagadott részeinkkel, de ami még fontosabb, megérthetjük, mi is valójában a Szeretet, hol is tartunk mi, magunkban ezzel. Na, ilyenkor jó kipróbálni, ebből a lényegi, meghatározó szívalapunkból kifelé mozdulni, és ‘rákapcsolni’, szeretni nagyon, ‘teljes gőzzel’, rálátva, hogy nem őt nem szeretjük, hanem a pillanatnyi megnyilvánulásait utasítjuk el. És ezek bizony, lehetnek számunkra elfogadhatatlanok, lehet ezekkel nem egyetértenünk… de a Szeretetnek ehhez valójában semmi köze…

(részlet a tótheszter: ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN című könyvből)