Nem mondanám tipikusnak ezt a ma reggeli 2 fokban fotózott őszi képet…viszont hiszem, hogy érdemes mélyre ereszkedni vele, figyelve a természetet, ami mindig egyértelműen tárja elénk, hallatja, mutatja nekünk szánt üzenetét, felfedve jelen pillanatunk értünk való, mögöttes szándékát… bár az ősz leginkább a befelé fordulásról szól, és mégis, mintha most nyílásra, kifelé mozdulásra, világba áradásra, kapcsolódásra buzdítana szelíden, halkan… eszembe juttatva az alábbi verset:

NYITNIKÉK

tiszta és igaz semmiség
rám boruló mindenség
halovány fényfátyla mögül
kifelé lépés

…

előzi magányos merengés
sóhajban megbúvó reszketés
amolyan
édes-kis félés

…

ilyen épp
a szíven át világba
egyként mozduló
születés
élés
…

(vers a JELENLÉT című könyvből -> https://totheszter.info/konyv/)