Köszönöm, hogy voltál

Sokszor az akadályoz minket az újban való megindulásban, hogy így vagy úgy, kissé beleragadunk a múltba. Legtöbbször azzal, hogy kitörölni akarjuk, elutasítjuk, nem adjuk meg létjogosultságát sem az elmúlt helyzeteknek, sem körülményeknek, sem múltunk szereplőinek. Pedig – bármilyenek is voltak – általuk lettünk azzá, akik most vagyunk…

Van egy ‘varázsmondat’, amit ha kimondunk a múltunknak (szereplőknek, helyzeteknek, körülményeknek), akkor a jelen pillanatban találhatjuk magunkat, megszabadulva gúzsba kötöttségünktől, szabadon mozogva:

Köszönöm, hogy voltál!”

(részlet a tótheszter: ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN című könyvből)

 

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.