Egyre több pár érkezik hozzám, ami igazán örvendetes számomra, hiszen az, hogy a gyors szétválás helyett a megértésekért, megoldásért, helyrehozásért tesznek közösen erőfeszítéseket, többnyire felelősség- és szeretetteljes belső működésekre mutat.

Gyakori azonban, hogy a pár egyik tagja tesz (vagy nem tesz) valamit, amiből első pillantásra úgy tűnhet, hogy ő az okozója, generálója a válságnak, mélypontnak. Ebből aztán jön a logikus következtetés: meg kell „szerelni” őt, meg kell változnia, helyre kell hoznia, s ha ez sikerül, akkor gyalogolhatnak kéz a kézben tovább, ha nem, akkor nincs mit tenni, válnak.

De… ez csupán a felszín, látszólagosság.

Párkapcsolatban ugyanis nem létezik egyéni „hibásság”.

Nincs olyan, például, hogy „neki szexuális problémája van, oldja meg, mert így tarthatatlan állapot, ami kialakult, miatta”. Párról van szó, párkapcsolatról, tehát a probléma, ez a konkrét probléma is közös, páros, vagyis: „szexuális problémánk van”.

Feladat. Mindkét fél számára.

Vagy: „Anyagi problémáink vannak, mert ő…”.

Nem.

Hanem, mert „mi…”, és amiben „én…”.

Ameddig nem akarom megérteni, hogy a kialakult helyzetről mindketten tehetünk, tehát megoldanunk, változtatnunk is együtt kell, addig az is csupán látszólagosság (úgy csinálás, mintha…), hogy elszántan elmegyünk valami párterapeutához. Mert akkor csupán azt várom (el) tőle (terapeutától), hogy alátámassza, megerősítse, hogy én semmiről nem tehetek, hogy én különb vagyok, mert „bezzegén”… tehát látszólagos csupán a szándékom, hogy a konfliktuson túllépjünk, a lécet együtt dobbantva átugorjuk.

Bármennyire is tűnjék egyértelműnek, hogy valamelyik féltől indul a kialakult válság, ilyenkor az első és legfontosabb teendő:

addig lépegetni, hátrálva az aktuális helyzettől, konfliktustól, amíg úgy rá nem tudunk nézni a kapcsolatra, hogy megláthassuk saját felelősségünket, egyéni feladatunkat, mind a probléma kialakulásában, mind annak megoldásában.

Már csak azért is megéri ezt megtenni, mert a párkapcsolat az egyik legnagyszerűbb lehetőségünk (a másik a szülő-gyerek kapcsolat) ahhoz, hogy önmagunk mélységeit felfedezve, egyre teljesebben tudjuk megélni azt, akik valóságosan vagyunk.

És a valóságunkat élni: BOLDOGSÁG.

‘Kapcsolataink’ műhely -> https://valaszthatovalosagok.info/kapcsolataink/