A ‘Mesterem a gyermekem’ műhely legutóbbi találkozóján az egyik résztvevő azt mondta, ő már a műhely nevével sem ért egyet, s kért, magyarázzam el, miért gondolom én így. Megtettem. És most röviden – Pilinszky idézetének segítségével –, írásban is megfogalmazom:

„Egy gyermek “csupa fül és csupa szem”. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.” (Pilinszky János)

A szülőség amolyan kegyelmi létállapot, amiben gyermekünk által esélyt kapunk arra, hogy ne veszejtsük teljesen és véglegesen el a valóságot (világot), esélyt arra, hogy visszaemlékezzünk segítségükkel az eredetünkre, és újra tudjunk látni, hallani, adni, befogadni, játszani, bízni, szeretni, vagyis ÉLNI.

Így ők a mi legnagyobb és legfontosabb Mestereink életünk során, többet kaphatunk általuk bármelyik „híres” bölcsnél… amennyiben a tanítvány tiszteletteljes, beengedő lélekállapotában, tudatos figyelemmel fordulunk feléjük.

‘MESTEREM A GYERMEKEM’ műhely -> https://valaszthatovalosagok.info/mesterem-a-gyermekem/