itt
a dombokon túli
színes létezés hátára kucorodva
pilleszárnyában megkapaszkodva
másvilágom tetője fölé
emelkedésben
ringva… egyensúlyozva
nem láttam, de hallgattam
a völgyben szaladó patak
csendemet fényesítő suttogását
ahogy pajkos-cinkosan
hozzám, nekem, belém irányítja
finom-szelíd kérését
én meg bámultam az eget
mindenek felett
úgy tettem
mintha nem érteném
erre felnyúlt, megfogta kezem
s szelíden magához húzva
földet simogató
ellenkezés mentes
együttcsobogásra bírt
…