Dönthetek úgy, hogy sötétben gubbasztok, akár egy egész életen át. Dönthetek úgy, hogy – résnyire nyitva vagy szélesen kitárva a spalettát – engedem belépni terembe a fényt, és felragyogni hagyom általa lényem egy részét. Dönthetek úgy, hogy kilépek és beleállok a fénybe, benne megfürdetem, vele átitatódni engedem az összes sejtemet… ekkor kicsit talán még a lelkemig is elér, körbetáncolja, megérinti azt, mielőtt továbbáll.

És dönthetek úgy, hogy én vagyok a fény.

(részlet a készülő ‘PILLANATPERCEK’ című könyvből -> https://totheszter.info/konyv/)