Készül a decemberben megjelenő „PILLANATPERCEK” című könyvem, ennek köszönhetően érdekes, új élethelyzetben létezhettem tegnap: profi fotós mutatott be engem önmagamnak, saját szemszögéből jól megnézve, majd meg- és rávilágítva, kiemelve, hangsúlyozva tárva elém mindazt, amit lát.

Nem mondom, hogy könnyed, laza lélektartással készülődtem volna reggel, hiszen még akkor is nehézségeim vannak az engem fotózással, ha az családi körökben történik, de ez a feladat most el- és megkerülhetetlennek tűnt számomra, már csak azért is, mert félelmem mutatta az egyértelműen nekem szánt irányt, és szokásomhoz híven ilyenkor én a lépést felé választom, még ha remegő lábakkal is… megérte. Amellett, hogy lelkemet addigi gátaktól felszabadító „hadművelet” volt, még közelebb kerülhettem lényegemhez, kívülről, más szemével látva önmagamra. Hálás vagyok azoknak, akik türelemmel és szeretettel bátorítottak az elindulásnál, és így hozzásegítettek e nem mindennapi élményhez, magamnak pedig azért, mert kétségek nélkül, teljes bizalommal tudtam átengedni magamat a hozzáértő, figyelmes, befogadó alkotóművésznek.

Merni odaállni elé, s belenézni a másik szemének tükrébe… bizalommal telve hagyni, hogy rávilágítson a mélyebben lapuló, sötétebb területeinkre, és ennek mentén felszínre emelni mindazt, amit addig nem volt merszünk magunkból megélni, hogy ragyoghassunk… lélekszabadulás.

Az „eredményt”, vagyis éneszterségemet Máté Péter képeinek tükrében meg fogom mutatni, addig is néhány werk-fotó… fent.

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/