Amíg meg akarod szüntetni a zajt ahhoz, hogy megtapasztalhasd a csendet, mondjuk egy hangszigetelt szoba mélyén próbálkozol elérni hozzá, addig csupán egyre távolabb kerülhetsz tőle, illetve esetleg azt hiheted, hogy megvan, megtaláltad, elérted, de az csupán a süketszoba csendje, mesterségesen előállított illúzió, amit nem vihetsz magaddal kilépve onnan, és elkeseredsz, amikor egyszerű, hétköznapi helyeken – bárhogyan erőlködsz is – nem leled… ám, ha megfordítod… direkt módon zajos térbe vezeted magadat, megkérve például a társadat, hogy porszívózzon, amíg te csendedbe merülsz… és nem a csend keresésével vagy elfoglalva, hanem a zaj kellős közepébe beleülve tudatosítod, hogy a hangzavar, lárma csendalapból születik… ha erre az alapra, a keletkezés pillanatára, pontjára fókuszálsz, miközben a zajt figyelmed mellékszálain meghagyod… na akkor… egy villanás… és alappá, keletkezéssé… csenddé válsz.
Villanás
tótheszter 