Minden földi baj abból fakad, hogy az ember az öröm forrását űzi, keresi szüntelen, nem pedig a boldogságét.

És nem érti, miért szenved, fárad, fogy, miért magányos, miért ég porrá újra és újra az örömökben… azt hiszi, mert kevés, talán, ha több lesz, jobb lesz őneki, hát többet akar, még és még és még örömöt, és még hevesebben izzik, szenved, keseredik, fárad, szürkül, fogyatkozik, ezért dühös, feszül, másokat okol, másokat bánt, magányos, elvesz, birtokolni akar, háborúkat indít… és így nem látja, így nem láthatja meg, hogy csupán egy-igaz-forrás létezik, amit sem űzni, sem keresni nem kell, csak újra felfedezni meglétét, tükrébe belenézni, majd szelíden alámerülni, benne megmártózva vele végérvényesen eggyé válni… boldogság.

(részlet a szerkesztés alatt álló ‘tótheszter: PILLANATPERCEK’ című könyvből)

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/