A pillanattal, benne a változással egy ütemre lépni – ennyi a dolgunk… és néha bizony ugrani szükséges. Tudhatjuk, mert erre biztat, ehhez segít hozzá a jelenben formálódó és tiszta irányt mutató kép, helyzet, érzés, esemény, teljes külső környezetünk, benne emberek, akik így vagy úgy az életünk részei (talán újonnan érkezésük vagy éppen pont az eltávolodásuk által jelezve a változás sürgető igényét).

Megmutatja, egyértelműsít, feszít, szinte kikényszerít: lépkedés helyett itt ugrás… van. Még ha rettegünk is, még ha nem is érezzük biztonságosnak, még ha kiszámíthatatlan, előre nem látható, ismeretlen is számunkra a lehetséges megérkezési pont. És persze ellenállhatunk, dacosan lecövekelhetünk, akár mozdulást imitálva egy helyben is járhatunk, morogva, cammogva vissza is fordulhatunk, mi döntésünk, választásunk… ekkor azonban marad a feszülés, elégedetlenség, zavarodottság, boldogtalanság. Marad és növekszik.

Ugrani jó. Ám a bizalom elengedhetetlen hozzá. Bízni mindabban, hogy ami épp megmutatódik, az értünk és nem ellenünk olyan, amilyen. Bízni abban, hogy az elrugaszkodásunk nyomán a számunkra tökéletes megérkezési ponton találjuk majd magunkat, biztonságban megérkezve. A legfontosabb azonban: bízni önmagunkban… hogy pontosan felfogjuk a kívülről érkező iránymutatást (szavakat, képeket, érzéseket), amik a mozdulásunk szükségességére hívják fel a figyelmünket, és bízni abban, hogy képesek vagyunk ezt itt és most megugrani. És…

…mindig van valaki, aki hitével, bizalmával, szeretetével, stabilan állva a hátterünkben támaszt minket, erőt ad, hogy lendülni tudjunk.

—

A képen Marci fiam…. ugrott. Én – aprócska pont a vízben – figyeltem őt. Éreztem, felnézve a számomra szörnyű magasságban sziklaszélre kiálló gyerekemre, hogy elhatalmasodik rajtam a rettegés. Rövid ideig tartott. Addig, amíg meg nem értettem, hogy ez az én saját félelmem: magasságtól, sziklától, alattam a tenger titokzatos és felfoghatatlan mélységétől… de leginkább az ugrástól. Így szólt ez az ugrás rólam, nekem is. Mesterem a gyermekem… igen, megint tanulhattam tőle. Bátorságot, bizalmat, hitet. Önmagamban.

(Elrugaszkodáshoz javaslom a 417 hz frekvenciát (‘FREKVENCIÁK’ menüpont), könyvek közül: ‘ÉLET A SZERETET FREKVENCIÁJÁN’ -> https://totheszter.info/elet-a-szeretet-frekvenciajan/)