A hála mellett a tisztelet az, amit akár némi gyakorlással is felidézhetünk mélyünkben, a felszínre emelhetjük, szabadon engedhetjük, élhetjük, megtapasztalhatjuk varázslatos változásokat hozó erejét… újra és teljesen szeretni tudva így.

Először tükör előtt megállva önmagunknak ismételgetve, aztán a keletkező, gerjedő érzést kiterjesztve – fára, bogárra, virágra, madárra, égre, földre, vízre, tűzre… emberre, barátra, gyerekre, szülőre… az ő döntéseikre, véleményeikre, választásaikra, egyedi megnyilvánulási formájukra, sorsukra, életútjukra, feladataikra… kimondva, sokszor, folyamatosan, legalább magunkban, pici fejbiccentés kíséretében:

“Tiszteletem.”