Te, aki olvasod írásaimat, esetleg napindítódként fel-felütöd a Jelenlét című könyvet vagy épp megosztott fotóimat nézegeted, tudhatod, mennyire szeretek elszakadni a már ismerttől, a megszokottól, a berögzülttől… és mennyire fontosnak tartom életünk minőségét illetően a látásmódot, nézőpontot, a megválasztott szemszöget, s mindebben időnként a váltás szükségességét – a másképpen, máshonnan való rálátásnak értés- és minőségformáló lehetőségét.

Rendszeresen használom a fényképezőmet, amikor tudatosan kizökkenteni kívánom magamat, mert úgy érzem, belemerevedtem, beleszűkültem egy meghatározott látószögbe, amiből azonban – hiába próbálom – nem sikerül megértenem egy adott helyzetet vagy érzést. A kis gépet arcom elé emelve, enyhe takarásban finoman megbújva, szűk nyíláson át engedem kiterjedni fókuszomat, s hagyom, hogy az így feltáruló kép, tér vezesse lelkemet felfedezőútjára… és beengedem a pillanat varázslatos megnyilvánulását, még ha az szokatlan módon is érkezik meg hozzám.

Mi alakítjuk, kizárólag tőlünk függ életünk minősége… és változtathatunk, mozdulhatunk, ha elégedetlenek vagyunk épp.

Megosztok itt néhány ‘bubis’ képemet… télen is fotóztam, akkor a fagyban játszva, élve, csodálva a mesés szappanbuborék-világot, most picit másképp… hátha te is kedvet kapsz fényképezőt használni a pillanatnyi nézőpontváltáshoz… és akár így, buborékon átvezető világ-fókuszváltás, színesedés, érzés, élet… változás… :-)

Az egészet, a létezés egységét mutatja, fedi fel, ha nem ragadunk bele a végletek elkülönült látványába és érzetébe, ha nem a megszokott, mindent szétválasztó fókuszálással, eddigi, tanult tudásunk általi beszűkültségből nézzük egyszerű felszínét. Minden, maradéktalanul jelen van, adott, ajándékként elénk letéve, ami számunkra lényeges ahhoz, hogy teljességünkben lubickolva önfeledten boldogok lehessünk. (tótheszter: JELENLÉT →https://totheszter.info/konyv/ )