Húsvét… változás

… éld az életedet úgy, mintha az egy regény lenne, amit épp olvasol…

Túl összegzéseken, elengedéseken, magunkba nézéseken, szembesüléseken, az új élet születésének, a változásnak, a lehetőségeink mérlegelésének adunk helyet kicsit hangsúlyosabban ilyenkor. Húsvét napjaiban. Évről évre. Csodálatos, derűs reményekkel, kíváncsisággal megtöltő, nyiladozó, illatozó időszak ez.

Idén is.

És mégis, fontos látni, van valami más, valami titokzatosság, valami feszítő félhomály ebben a mostaniban. Talán csöppnyit elkeseríthető lehet ez a hűvös, nedves, borús, nem éppen fényesen, tisztán magát mutató világ, aminek közepében, kisebb-nagyobb csendben, még mindig begubózva, kiröppenés előtti kis megtorpanásban, ott ücsörgünk mi magunk.

Ha túl tudunk ‘látni’ mindazon, mit szemünk, bőrünk, fülünk, orrunk érzékel, ha meghalljuk e fura időszak hangsúlyos üzenetét, akkor észrevehetjük, micsoda lehetőséget rejt magában, mennyire értünk, a változásunkért ilyen – igazi sorsforduló az, amit épp megélünk, s ha tudatosan tesszük, akkor meglepő, váratlan fordulatokkal tarkított, csodás elindulást hoz.

Mit üzen a jelen?
Hogyan lehetünk jól benne?
Mivel segíthetjük elő a változás folyamatát?

Először is, mindaz, amit érzékelünk, pontosan a mostra irányítja figyelmünket. Nem láthatunk előre, távolba, olyan, mintha vastag tejüveg volna elénk építve. Sokan panaszkodnak nekem arra, hogy kellemetlen idegességet, zavartságot, feszülést éreznek amiatt, hogy egyszerűen képtelenek kicsit előrébb látni, sejteni, tudni, hogy mi is vár rájuk. És az idei tavasz lényege épp ebben van.

Hogy nem kell látni, nem kell tudni.

Ahelyett, hogy csákánnyal, kalapáccsal esnénk neki a vastag tejüvegnek, mert mindenáron eltávolítani akarnánk a homályt jövőnkről (ami jelenünkben teljesen kizárt, hogy megvalósítható lenne, mozdíthatatlan, sérthetetlen, csákány-, kalapács-, sőt, golyóálló tejüveg ez… :) ), inkább a bontásra fordított energiáink elpocsékolása helyett, kényelmesen hátradőlve a most pillanataiban megnyugodhatunk, s így körültekintve megláthatjuk, hogy minden, amit tudnunk, látnunk kell, itt van, megvan, teljes. Hiánytalan.

Ez a húsvét eltökélt, szigorúan határozott tanár, rákényszerít minket arra, hogy elkerülhetetlenül megtapasztaljuk a pillanatban élés varázsát, hogy ráeszmélhessünk, mennyi időt, energiát vesztegetünk el tervezgetésekkel, jövőkutatással, hiszen minden, ami valóság, itt van, most, és ha feladjuk a megszokott, berögződött küzdelmeinket, működésünket, akkor felfedi magát.

Tisztán. Egyértelműen.

(A feladáshoz talán elég csupán belegondolni, hogy életünk lényeges, meghatározó történései soha nem voltak tervezettek, még az érkezésüket megelőző pillanatban sem volt sejtésünk sem arról, hogy valami készülődik életünkben. Tervezéseink pedig semmi mást nem hozhattak, mint csalódásokat, hiszen, ha nem értük el vágyunkat (és ha jól belegondolunk, többnyire nem értük el…), akkor elveszítettük azt az illúziót, hogy márpedig annak úgy kellett volna lennie, ahogyan mi azt jól kigondoltuk magunknak. Ráadásul, vágyunkhoz való ragaszkodásunk nem engedte megélni azt a valóságot, ami esetleg messze felülmúlhatta volna mindazt, amit mi elérni szerettünk volna.)

A ‘hogyanhoz’ még segítségül kis részlet a JELENLÉT című könyvből:

Változás… Van.
Érdemes együtt lélegezni, mozogni vele, figyelni, épp úgy, mintha regényt olvasnánk.

Betűről betűre, sorról sorra, oldalról oldalra haladunk. Fogalmunk nincs, mi fog történni, milyen események, fordulatok jönnek, milyen újabb szereplők érkeznek egyet lapozva a könyvben. Eszünkbe sem jut olvasás közben, hogy tudnunk kellene előre bármit is, egyszerűen kíváncsisággal telve hagyjuk, hogy jöjjön, ami jön. És nem akarjuk megmásítani, átírni, hiszen abszolút bizalmunk, hitünk van abban, hogy minden apró történésnek, eseménynek, szereplőnek helye van az egész, az egység, a kiteljesedés alakulásában.

Az élettel is most így… bizalommal, hittel abban, hogy ami itt, most történik, az értünk van, bármilyen formában is van jelen épp, és akkor is, ha semmit nem értünk egyelőre még belőle. És ahogy a gyerekek… benne lenni elvárások nélküli, derűs kíváncsisággal teljes figyelemmel.

Áldott, békés, elfogadásban, odafigyelésben, jelenlétben megélt húsvét-pillanatokat kívánok.
Szeretettel.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.