Kékvirág vagyunk

Egyik kedvenc virágomat fotóztam tegnap – ici-pici, kék varázslat a tavaszi kertben –, s azon merengtem, hogy egy ilyen csodát az ember milyen jogon és megfontolásból minősít a “nemes gyepből” eltávolítandó gazzá? Persze, tudom, az emberség alapjává vált mára, hogy mindenre címkéket ragasztgat, egységet nem látva, megbontva, mindent jobbra vagy balra pakolgat, azt is meghatározva többek között, hogy mi lehet virág és mi nem lehet az, csupán gaz, gyom. De mégis…

Kis kedvencem a minősítéssel nem foglalkozik, virágzik, beletárva magát a világba, színesítve, megkékítve zöldet, barnát, csendben mosolyogva, áradva, magát tökéletes teljességében odaadva, akkor is, ha többnyire észre sem veszik, hiszen az ítélkező, bíráló tekintetek „igazi” virágok után kutatnak, és ha esetleg mégis rábukkannak, elhaladva mellette rálegyintenek: „ez csak gaz”, és ő ugyanúgy ragyog és mosolyog és él és árad tovább, tudva, hogy ilyenkor nem ő, a kis kék virág veszít, hanem az ember… mert nem látja a lényeget…

…hogy ő és mi, mindannyian, pont ilyen varázslatosan szép, ici-pici, törékeny-erős, tökéletesen teljes, ragyogó, világba áradó, lelkeket színező…

…kékvirág vagyunk…

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.