Napsóhaj

kicsit még bent… szorít

kérges markába zárva

tart a tél

fagy-szilánkos leheletével

megdermeszti, kimerevíti a pillanatot

most… nekünk… elénk

amibe

dideregve összekapaszkodva

lépve

beleereszkedhetünk a csendbe

és nézd

ragyog… ott a fény

édes-derűs

napsóhajban létezés

megnyit

könnyedén

táncolva hatol belénk

lágyan simogatva, nevetve

feloldoz, elevenít, melenget

szabadít

el

fel

enged

 

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.