Tegnap reggel arra ébredtem, hogy kifehéredett a világ… annyira hozzászoktam az elmúlt hetek sötét-sáros-zavaros valóságához, hogy a kávém előtti álmos félhomályban szemem nem, csupán lelkem érezte a változást, s így, lassan, belülről ki- és megvilágosodva, fokozatosan vezette át fókuszomat a tiszta-fényű fehér-lét erre az EGYértelműsödő, EGYszerűsödő fordulatra… amolyan egyértelmű-egyszerű fordulás… „lépés, lépés, indulás”… beleugrottam az első cipőbe, amit az előszobában találtam, kicsit lötyögött a lábamon, pillanattöredékekkel lemaradva tőlem hűségesen követett, klaffogott nagyokat nyomomban, én csak mentem, kuttyok is, csaholva boldogan, kirobbanva a házból a hóba, a nekünk kifehérített világba, a változást magunkba szippantva, engedve, hagyva, felszabadultan… lépve… szeretve…

…délután átküldtem szerkesztésre a „rezgéses” könyvet, címe:

‘Élet a Szeretet frekvenciáján’…

…napom végén, lámpaoltás előtt pedig a falról a fenti ‘angyal-árny’ suttogta rám:

„fehér, igaz, fordulás… lépés, lépés, indulás”…

Érdemes most a frekvenciák közül a 417hz-et használni ->

https://totheszter.info/2016/02/05/417-hz-lepes-indulas/

Kuttyok – Rozsdás és Sherlock – mozdulása… EGYÜTT-be fordulva… :-)