Ünnep… lehet

Karácsonyra nem készülődni kell, hanem megengedni a „karácsonyságát”.

Készülődni eseményekre lehet. A karácsony pedig nem egy esemény (épp ebben van lényegi, emberi félreértésünk), hanem lehetőség.

Lehetőség – évről évre, újra és újra elénk letéve – arra, hogy felismerhessük, mennyire megtévesztő, óriási erővel magával sodró, követelőző, hamis értékrendekre nevelő a minket – mint egy műanyag, nagymasnis díszcsomagolás – körbeburkoló, látszólag szorosan fogságban tartó illúzióvilág, ami az általa meghatározott idővel, amivel hatni próbál, irányt szabni, a többség számára azonos felhasználási módot kínál folyamatosan a hétköznapjainkon, de, például nagyobb ünnepek (pl. karácsony) idején ezt hangsúlyozottan teszi:

utcák, üzletek, plázák csordultig tele kecsegtető akciókkal, sulykolva a „siess, mert lemaradsz valamiről” kétségbeejtően kényszerítő, feszítő érzését… csillogás, ezüst, arany, fény, beleégeti retinánkba a talmi világképet, amit nézegetve, az emberben elbizonytalanító, önérték összezavaró, elvárásoknak megfelelni akaró (de sokszor „elbukó”) káosz keletkezik, s ez diktálja a nyomasztó tempót, amiben magunkat bénának, satnyának, elveszettnek érezhetjük… reklámokból, plakátokról üvöltik ránk, hogy mások milyen ügyesek, gazdagok, szépek, és „te is megtehetnéd, megvehetnéd, ha nem lennél ekkora lúzer”… és hogy otthon… hogyan is kell kinéznie a karácsonynak, fának, asztalnak, menüsornak, ajándéknak, vendéglátónak… otthon…

…ami pedig éppen annak függvényében válik Otthonná, hogy mennyire élhetjük benne valóságosan, lélekszabadon önmagunkat.

A karácsony – önmagában – még csak nem is ünnep. De benne van a lehetőség, hogy azzá váljon. És azáltal válhat ünneppé, ha tudunk végre hinni egyediségünk csodájában, képesek vagyunk a csomagolásból önmagunkat kibontva, az otthont – vagyis a bentet, lelkünket, szívünket – tisztán, igazan, igazian megélni, s így tisztán, igazan, igazian odaadni azoknak, akiket szeretünk, mint ajándékot.

Ajándékba. Valóságunkat.

Ez a megelőző („adventi”) időszak arra való, hogy lehetőség szerint a leginkább elkerülve mindazt, ami hamis (tudva, érezve, hogy a karácsonynak semmi köze tárgyakhoz, külvilághoz, dekorációkhoz, túlköltekezésekhez, belefáradásokhoz, megszakadásokhoz…), befelé fordulva, otthonunkra figyelve, benne létezve, a karácsonyt megértsük, majd megengedni is tudjuk. A különlegességét.

Hogy igazi Ünneppé válhasson – önmagunk valóságának ünnepévé, így a valódi Életünk kezdetének ünnepévé.

És ez csupán egyféle módon, pontosan nem a várakozásban, készülődésben, hanem a jelen pillanatban létezve sikerülhet… és bármelyik jelen pillanatban megtehetjük.

Most.

Bent.

Mélyben.

Csendben.

Szeretetben.

Hazaérve.

OTTHON.

(kép olvashatóvá kattintható: tótheszter – JELENLÉT című könyvből –> https://totheszter.info/konyv/ )

Ünnep… lehet” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Pataki Zsuzsanna

    Kedves Eszter!

    Mindazt hálás szìvvel köszönöm amit adsz, különösen most, ezt az ” Ünnep-et.”
    Köszönöm: Pataki Zsuzsi

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.