A kint pontosan, tisztán mutatja a bentet… érdemes nyitott szemmel és szívvel figyelni, benne lenni világunkban. Segít. Megérteni. Mozdulni.

Sokat kirándulgattunk az elmúlt napokban Budapest környékén, s a legszembetűnőbb jelenség számomra a szélsőségek, a kontraszt erőteljes jelenléte. Kis körzeten belül mozogva egyik pillanatban barna, kopár, zavaros vidéken találhatjuk magunkat, picit arrébb gurulva pedig hófödte, tiszta, ragyogó, csipkésre rajzolt mesevilágban. És fordítva. Például, kanyarogva Esztergom felé a hegyeken át, lélegzetelállítóan gyönyörű táj, havas-deres fák, felettük valószerűtlenül kék ég, majd néhány kilométerrel arrébb nyoma sincs a hónak, az út mentén a sáros földet pedig nyíló aranyeső(!) próbálja kicsit színesebbé, kedvesebbé tenni:

Vagy. Autózunk a városban… barna, szürke, zajos, ideges… majd, ahogy Hűvösvölgy előtt lekanyarodunk Remeteszőlős felé, egyre fehérebbre válik a vidék, egyre békésebb, nyugalmasabb, csendesebb, hazaérve szinte hihetetlen a kontraszt, amit láthatunk és megélhetünk „dombon” innen és túl.

De még Dobogókő szűz havában térdig süppedve lépkedve, álmélkodva a minket körbeölelő csodán, meg-megállva néhány beszippantós pillanatra… még itt is – mint egy elénk váratlanul leszúrt stop tábla –, meg-megjelenik az ellentétesség, sőt, igazából amolyan végletesség. Példának egy kép (egyik oldalon a tündérvarázsos fák, velük szemben kiégett, üszkös, elhanyagolt, sötét épület), talán nem adja át teljességében az ott megélt érzést, de sejteti:

Megosztok még néhány képet Dobogókőről, aki teheti, menjen (ide vagy hasonló helyekre), hiszen – a jelen kaotikusságában – egység érzetünkhöz (jin és jang) szükségünk van mesevilágokban való szusszanásra, feltöltődésre:

Ahogy látom, hallom, hasonló szélsőségek, végletességek, zavarodottság jellemzi az emberi kapcsolatokat is napjainkban, kicsiben és nagyban egyaránt. Ezt ellensúlyozandó készítettem el, és töltöttem fel múlt héten a meditációs hanganyagot például, én nagyon szeretem, minden egyes nap használom, picivel több, mint egy óra, de garantált kikapcsolódás a zűrzavarból, földiről égire váltás, ellenpólus, nyomában kiegyenlítődés. Ugyanezt érhetjük el azzal is, ha kicsit arrébb mozdulva, barnából, szürkéből, koszosból hófehérbe, kristálytisztába lépünk. Megtehetjük, hiszen ennek lehetőségét kínálja most a természet is.

Ha törekszünk arra, hogy a végleteket egyformán megéljük, kiegyensúlyozva ezáltal önmagunkat a külső-belső felborultságok közepette, az a Teljességet hozza. Önmagunk és környeztünk számára egyaránt. Csendes, nyugalmas, szeretetteljes napokat kaphatunk és adhatunk ajándékba.

Karácsonyra.

Most.