Párosan… Élet

Egyre több pár érkezik hozzám, ami igazán örvendetes számomra, hiszen az, hogy a gyors szétválás helyett a megértésekért, megoldásért, helyrehozásért tesznek közösen erőfeszítéseket, többnyire felelősség- és szeretetteljes belső működésekre mutat.

Gyakori azonban, hogy a pár egyik tagja tesz (vagy nem tesz) valamit, amiből első pillantásra úgy tűnhet, hogy ő az okozója, generálója a válságnak, mélypontnak. Ebből aztán jön a logikus következtetés: meg kell „szerelni” őt, meg kell változnia, helyre kell hoznia, s ha ez sikerül, akkor gyalogolhatnak kéz a kézben tovább, ha nem akkor nincs mit tenni, válnak.

De… ez csupán a felszín, látszólagosság.

Párkapcsolatban ugyanis nem létezik egyéni „hibásság”.

Nincs olyan, például, hogy „neki szexuális problémája van, oldja meg, mert így tarthatatlan állapot, ami kialakult, miatta”. Párról van szól, párkapcsolatról, tehát a probléma, ez a konkrét probléma is közös, páros, vagyis: „szexuális problémánk van”.

Feladat. Mindkét fél számára.

Vagy: „Anyagi problémáink vannak, mert ő…”.

Nem.

Hanem, mert „mi…”, és amiben „én…”.

Ameddig nem akarom megérteni, hogy a kialakult helyzetről mindketten tehetünk, tehát megoldanunk, változtatnunk is együtt kell, addig az is csupán látszólagosság, hogy jól elmegyünk kéz a kézben, együtt valami terapeutához. Mert akkor csupán azt várom (el) tőle (terapeutától), hogy alátámassza, megerősítse, hogy én semmiről nem tehetek, hogy én különb vagyok, mert „bezzegén”… tehát, látszólagos csupán a szándékom, hogy a konfliktuson túllépjünk, a lécet együtt dobbantva átugorjuk.

Bármennyire is tűnjék egyértelműnek, hogy valamelyik féltől indul a kialakult válság, ilyenkor az első és legfontosabb teendő:

addig lépegetni, hátrálva az aktuális helyzettől, konfliktustól, amíg úgy rá nem tudunk nézni a kapcsolatra, hogy megláthassuk saját felelősségünket, egyéni feladatunkat, mind a probléma kialakulásában, mind annak megoldásában.

Már csak azért is megéri ezt megtenni, mert a párkapcsolat az egyik legnagyszerűbb lehetőségünk (a másik a szülő-gyerek kapcsolat) ahhoz, hogy önmagunk mélységeit felfedezve, egyre teljesebben tudjuk megélni azt, akik valóságosan vagyunk.

És a valóságunkat élni:

Boldogság.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s