Jó, hogy vagy.

Ma reggel, a jegyzeteimet rendezgetve, „szembejött” velem az alábbi írás, amit anno facebook-on osztottam meg. Mindarról, amit fontosnak, aktuálisnak érzek, egy ideje kizárólag itt, a totheszter.info oldalon beszélek, írok. Most ezt a hónapokkal ezelőtti megosztást közzétéve…

Ezt a jegyzetet tegnap kaptam egy – a kérdéseivel először önmagához, majd hozzám forduló – nő ismerősömtől (ahogy az engedélyt is a megosztásra… itt is köszönöm), s azon túl, hogy szóban reagáltam, átbeszéltük, most kicsit másképp is, néhány számomra nagyon kedves, jól ismert magyar férfi gondolatainak „segítségével”. Kinek kedve van hozzá, hozzászólásban bátran kiegészítheti, amolyan szülinapi ajándékként, Neki:

Ő:

Szeretnék fitt lenni.

Szeretnék lefogyni.”

Feldmár András:

Ha akarok valamit csinálni, akkor miért nem csinálom? Hát, mert akkor valószínűleg nem akarom. Lehet, hogy csak akarni akarom, hogy akarjam, de nem akarom.”

Ő:

Szeretném szeretni magam.

Ez miért olyan nehéz?”

Márai Sándor:

Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben.

Ő:

Hol vannak az álmok, a vágyak, a remények, a késztetések, mik előre visznek?”

Biegelbauer Pál:

Minden illúzió, ami a jövőre irányul, mert a jövő nem valóság. Ami van, az az itt és a most. A valós lelkesedés és a jelen pillanatának teljes megélése. A jövőre irányuló lelkesedés a jelen megélését teszi lehetetlenné. Röpködünk a “semmi ágán”.

Ő:

Hová lett az életöröm?”

Gandhi:

Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.

Ő:

Hol vannak a szeretők?

Hol vannak a barátok?”

Márai Sándor:

Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?”

Ő:

Hova lett a remény?”

Wass Albert:

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Ő:

És ami van, az miért nem elég?”

Biegelbauer Pál:

A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az, amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.”

Ő:

És hol vagyok ÉN?

Egy nappal a 42 előtt… hol vagyok én…”

Márai Sándor:

Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (…) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról.”

Ő:

Ha ott, ahol lennem kell, miért nem érzem ezt?”

Pilinszky János:

A “felnőttek” általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (…) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük.”

Ő:

Miért érzem magam ennyire darabokban, és nem egy összeálló egész teljességben?”

Biegelbauer Pál:

Az Egész-ség nem más, mint a másik védelmi falak nélküli határtalan elfogadása és a magam határtalan odaadása, a teljes élet, egyszóval a: Szeretet.”

Ő:

Hol van az a jelen, amit élnem kell?”

Biegelbauer Pál:

Elfogadni azt, ami van, ami megváltoztathatatlan, annyi, mint felismerni, hogy amit eddig korlátoknak tekintettem, nem azok, hanem ellenkezőleg, szabadságom megélésének egyedüli eszközei.”

Ő:

És hol van az a személy, AKIVEL?”

Márai Sándor:

“Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra.”

Ő:

Miért nem vagyok elég, csak így… itt?”

Én… tótheszter:

Elég vagy. Így. Itt. Jó, hogy vagy.

DE:

Ha magam számára nem vagyok az, nincs az az ember, aki bebizonyíthatná nekem értékességemet, nincs az az ember, aki meg tudna győzni, szavakkal, tettekkel, szívvel, tekintettel, mozdulattal, nincs, aki szeretetével a lelkemig tudna elérni, s átölelni azt, hiszen masszív falak mögé bújtattam. Magam elől…”

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s