Megosztás

Heti háromszor még magamhoz képest is korán kelek, Marci fiamat viszem a Margitszigetre, ahol ő álmosan csobbanva a hideg vízbe, újabb és újabb karcsapásokat tehet vágyaiért. Büszkén nézek utána, ahogy kiszáll az autóból, követem tekintetemmel, ahogy elszántan battyog, bele a sötétbe, ködbe, míg teljesen magába nem fogadja, el nem nyeli a sziget, s mielőtt hazaindulnék, búcsúzóul még utána küldöm mosolyomat, benne azzal a túlcsorduló szeretettel, bizalommal, hittel, ami akkor, ott, abban a különleges hajnali pillanatban engem a legparányibb zugokig kitölt. Tudom, bár nem látja arcom, szemem, de érzi, magával viszi napjába mindazt, amivel így útnak indítottam, megosztva pillanatnyi mélységeimet ilyen formában vele.

Még akkor is sötét van, amikor hazaérek, éppen a megfelelő időben ahhoz, hogy forró kávét kortyolgatva beleállhassak egy újabb pillanatomba, amiben végignézhetem, magamba engedhetem, ahogy a kelő nap parádés reggeli műsorával elkápráztatva, önzetlenül nekem adja magát, megosztja velem lényegét, hogy aztán én magammal vihessem napomba. És továbbadhassam. Például így, most neked. Hogy beengedhesd, hogy továbbvihesd, hogy megoszthasd. Magadat.

Fotóztam is hozzá, láthatod, hogy teljesebb lehessen a megosztásom, kiragadva és továbbadva így egy pillanatot, s közben eszembe jutott, amit anno, régen, talán még egyetemista koromban valahol Pilinszkytől olvastam, hogy bármit is ír le, azzal nem a szót, annak jelentését adja tovább, hanem mindazt, ami a szó leírásának pillanatában az ő mélyében van. Energia. Lényeg. Valódiság. Megosztva, így.

Írtam már többször, nagyon fontosnak tartom:

A világ annyit lát belőlem, amennyit magamból megmutatok. S ehhez tud valóságosan kapcsolódni.

Érdemes hát, tudatosan megélve, beengedve a pillanatainkat, mélyünket, valóságunkat először magunk számára feltárva, megosztani lényegünket a világgal. Eleinte kicsit félelmetes, hiszen épp az jellemzi az életünket, hogy úgy érezzük, a felszínen evickélve, palástolni muszáj mindazt, amit élünk, érzünk, de megéri bátornak lenni.

Belülről, piciben indul minden lényegi változás, mélyben születik az új, hogy aztán ezt lekövethesse a nagy, a külvilág.

Csodaszép, meleg napot beszippantva, mélyre engedve, színes-langyos-simogató megosztásokat kívánok.

Szeretettel.

:)

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.