Fáziskésés

Kaptam a napokban egy elkeseredett levelet, aminek írója arra panaszkodik, hogy bár hosszú idő után elkezdett újra nyitni az emberek (barátok, kollégák) felé, azok nem reagálnak meghívásokra, üzenetekre semmit. Ez, természetesen, őt nagyon bántja, szomorú, nem érti, miért teszik ezt vele, és főleg, milyen ember az, aki képes nem válaszolni egy meghívásra, levélre, kérésre?

A gyakran használt „miért teszi ezt velem?” kérdés nagyon beszédes. Mindig és egyértelműen azt fedi fel, hogy a kérdés feltevője áldozati pozícióból szemléli saját világát, az érkező helyzeteket, problémákat, a különböző emberi reakciókat személye ellen valónak véli, amolyan sorscsapásnak, korlátnak, gátnak.

Miközben az, hogy valaki mit tesz (vagy nem…), nem engem minősít, hanem őt. Viszont azzal, ahogy rám hat, nekem van kizárólag dolgom.

Én elég szigorú szoktam lenni önmagamhoz, s alapelvem az, hogy a külvilág pontosan tükrözi, én hol tartok (elkerülöm messzire így az úgynevezett „áldozatiságot”). Vagyis, bármi történik, bármilyen helyzet, ember, feladat érkezik jelenembe, az tisztán megmutatja, mi is zajlik bennem, mire érdemes figyelnem, hol, melyik területeimet uralja esetleg az egóm, korlátozzák a félelmeim, miképp gátolom önmagamat, hol, miben érdemes másképpen működnöm. „Ahogy bent, úgy kint”

Nem azt kérdezem, hogy „miért teszik ezt velem?”, hanem azt, hogy „mit akar nekem a jelen helyzet megmutatni önmagammal kapcsolatban?”.

Ily módon – nem hárítva, hanem behúzva a teljes felelősséget -, alkalmam nyílik pontosan, egyértelműen meglátni, megérteni, hol, miben szükséges változtatnom (sokszor tennünk sem kell semmit, elegendő csupán a mélyben rálátnunk, s a változás „magától” bekövetkezik). És a belső, immár megváltozott állapotomat aztán egyszerűen lekövetheti a külvilág.

Fontos azonban tudni, hogy az én belső változásaimat a külvilág mindig kicsi fáziskéséssel jeleníti meg.

Tehát – visszatérve a kérdéshez –, ha hosszú zártság után, belső változásaid hatására igényed támad a nyitásra, kell egy kis idő, mire ezt a külvilág elkezdi tisztán visszatükrözni. Ha esetleg ez az időszak feltűnően hosszúra nyúlik, még az is lehetséges, hogy nem teljesen igazi az igényed, vagyis, például fejben már tudod, hogy nyitni szeretnél, de a mélyben a lélek még nincs felkészülve erre, úgymond „retteg” a változás e formájától, s kitart a biztonságosnak tűnő zártság mellett. És ez teljesen rendben van, csak tudjam… és ne a külvilágot hibáztassam.

Összefoglalva a fentieket, Pilinszky szavaival élve:

Kimondhatatlan jól van, ami van…”.

Vagyis:

érted való „JÓ”, hogy a megkeresett emberek nem reagálással reagálnak.

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.