Kérdezitek gyakran, hogyan „kell” meditálni, mik a fortélyai, mi a technikája? Technikája, én úgy látom, csupán a vezetett meditációknak van. Én pedig nem vagyok az ilyen típusú meditációk híve, azokról nem tudok így hát mesélni sem, írtam már erről régebben.

A meditációnak lényege van. Amit nem elsajátítani, hanem a mélyben megérteni lehet. Azt hiszem, ez a ma reggeli videó igazán közelebb vihet a meditáció lényegéhez.

… lazaság, játék, ‘leila’ és ahogy nekem kényelmes, és nincs más dolgom, mint figyelni, tudatosan jelenben lenni. Ha meditálok, befelé figyelni, hagyni érkezni és tovaúszni a gondolatokat, amik addig változó mennyiségben hömpölyögtek vagy csordogáltak, mindenesetre tökéletesen folyamatosan, éjjel-nappal, nem akármilyen zseniális kobakomban…

… Első alkalommal a gondolataim győztek. De legnagyobb döbbenetemre a második alkalommal egy villanásnyi időre tapasztalattá változott mindaz bennem, amiről addig csupán olvastam. Ismerős-ismeretlen-megfoghatatlan állapot. Leírhatatlan. Szavakkal elmondhatatlan.

… És még csak nem is ez a lényeg. Hanem, ami utána jött és azóta.
Eltűntek a gondolatok. Abbahagyták a folyamatos kavargást és kavarást. Tisztaság lépett helyébe, űr támadt, csend lett. Fény. …

Ha elsajátítod az elmenélküliség állapotát, érzékeid kiterjednek a világ azon részeire is, amiket eddig nem érzékeltél, vagy azt gondoltad, csupán egyes különleges embereknek adatik meg a tapasztalás ezen lehetősége. Na, erre én azt mondom: ez az elmekorlát. Hogy azt hiszed. :)

Gyakorlat:

Helyezkedj el kényelmesen (semmi lótusz-ülés, lazulás van, könnyedség, játék). Ha jól esik, gyújts meg egy gyertyát vagy füstölőt. És csak ücsörögj. Így, benne a pillanatban. Nézz körül, mi az ami

VAN. ITT és MOST. Neked.

Aztán csukd be a szemed (akár 741 hz-et hallgatva közben – ‘Frekvenciák’ menüpont), s figyeld, mi zajlik odabent. Csupán figyelj. Figyeld a gondolatokat, amik bekúsznak, ne menj bele, ne ragadjon magával, csupán hagyd érkezni, majd tovahaladni. Jönni fognak. Sorban, egyik a másik után, mint ahogy a videón a felhők teszik. S ha jól megnézed őket, láthatod, egyiknek sincs semmi köze a jelenedhez, a pillanatodhoz. Vagy valami múlttal kapcsolatos gondolat, kép az, ami bekúszik, vagy pedig valami jövőbe emelni próbáló képzelgés. Jönnek, majd mennek is. Csak ücsörögj, s mozizd a fejedben a filmet. :)

Tudd, figyelve a gondolataidat, hogy mind a múlt, mind a jövő csupán illúzió. Nincs. Egyetlen valóság létezik: a jelen pillanat valósága. Amit úgy közelíthetsz meg legjobban, ha átviszed fókuszodat a gondolatokról a testi érzetekre. Ugyanis, képtelenek vagyunk egyszerre gondolkozni (vagyis elmét működtetni), és testi érzetekre figyelni.

Szóval, ha például arra viszed fókuszodat most, hogy mi történik a testedben ebben a pillanatban, lassan, gondosan végigvezetve figyelmedet a lábad ujjától a fejed búbjáig, érezheted, ahogy az összes sejted rezegni, zizegni, vibrálni, táncolni kezd. Érzed? Ugye, milyen érdekesen kellemes?

… „felhők helyett” érzésekre, érzetekre figyelés… megszűnnek a gondolatok … elmenélküliség… testnélküliség… és csend és űr és fény…

… MOST a lényeged VAGY…

… és így – hogy nem kell folyamatosan ‘üzemben lennie’ – az elméd még pengébben működhet, amikor használni akarod… :)