Nem fázom… köszönöm

Elégedetlenségünk mögött sokszor az lapul meg, hogy jellemzően természetesnek vesszük a jelenünket megtöltő, lényegi tartalmakat. Alap, életminőségünket meghatározó dolgokat, körülményeket, helyzeteket, embereket veszünk magától értetődőnek, s megfeledkezünk a bennük rejlő, minket boldogító értékekről. Amiket pedig, ha folyamatában képesek lennénk látni, érzékelni, tudatosítani, talán az öröm érzete, nem a kesergésé vagy a félelemé adná a háttérben futó programunkat.

Csupán laza fókuszváltás… ennyi szükségeltetik ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világunkban, annak valódiságát élve meg.

Picit megállni, s körülnézni. Mi az, amink VAN, s az miért is van.

A napokban, például, mindenhonnan ömlik felénk a hideg rettenete. Most, ránézve a hőmérőre, látom, hogy -16 fok van. Odakint. Dermesztően, sőt, rémisztően hideg van. DE. Én nem fáztam még ezen a télen. Idebent meleg van. Ha, kimegyek, van jó meleg cipőm, kabátom. Ez az, ami valóságosan meghatározza a jelenemet. Nem a hideg. Viszont, jó picit megállnom, nem magától értetődőnek vennem, hogy nem kell fáznom.

Örülök, és hálás vagyok a melegért, az otthonunkért. Köszönöm!

És ebben a „köszönömben” immár azt is megláthatom, mi mindennek, ki mindenkinek köszönhetem, hogy nem kell fáznom. Hosszú a sor… sokan melegítik testemet, lelkemet. Na, ettől a felismeréstől aztán tovább gerjed bennem az öröm, így a hő. :)

Vicces látnom, ahogy egyre több alak és kép bukkan fel a hála érzésének nyomában… még a norvég fűtésrendszerünket biztosító cég házhoz érkezett képviselőjének arca is megjelent az egyre növekvő listámon. Dejóóó, hogy van ez az ember! :) Mint, ahogy az is, hogy valaki kitalálta és megalkotta a lélegző házszigetelő anyagot. És, hogy volt, aki szakszerűen be tudta vele csomagolni a tavaly még hideg falainkat. Aztán itt vannak a kuttyok, Rozsdás és Sherlock, reggelente két oldalról idebújva, hőt sugározva belém… ebből az öröm, hogy mindeközben a kezemben kávé gőzölög, hát, dejóóó, hogy van, és hogy kávéfőző is, meg aki azt feltalálta, és a kelő nap, ahogy az ablaküvegen keresztül simogatja arcomat, és jééé, ablak is van, sok a házon, amin beragyoghat, melengetve, az is dejó… :)

… Jön, így, sorjázik, egyik a másik után, vagy inkább egyik a másikba fűződve, bennem pedig hatalmasodik az öröm és a hála. Testem melegéért, majd már lelkem melegénél tartok… az engem körülvevő szeretetnél, azoknál az embereknél, akik részei életemnek, pillanataimnak, akik velem vannak, figyelve, vigyázva, látni akarva engem, örülve létezésemnek. Akiknek jelenléte, tekintete, szavai, érintése által forrósodhatok, belül és kívül, visszasugározva rájuk melegségemet, így aztán ők sem fáznak, amolyan lelki cirko-fűtésrendszert alkottunk meg együtt, amibe lehet becsatlakozni is, hosszabb, vagy akár rövidebb időszakokra. :) …

Most kinézek… még mindig -16 fok van odakint.

Arra gondolok, ha nem ülnék itt örömtől felforrósodva, talán még hidegebb lenne kint. Lehet, hogy még akár mínusz 18 is. … Nem tudom. Lehetséges. Mindenesetre, amint ezt befejezem, feltöltöm a madarak tálját magvakkal. A tegnapit kiürítették…

 

 

Nem fázom… köszönöm” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Fagyos napokra, éjszakákra… – tótheszter

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.