Sokszor hallom:

“Már olyan jól ment minden, aztán visszaestem. Újra a régi lemez, ugyanabban a szituban csücsülök, ugyanaz a probléma.”

Nincs olyan, hogy visszaesés. Mint ahogy probléma sincs, csupán a teljesedésünket, kiegészülésünket, vagyis a boldogságunkat segítő feladatok. És nincs ‘ugyanaz’ sem, esetleg hasonló.

Az előfordul gyakran, hogy megoldva egy élethelyzet általi feladatot, kicsit később újra felbukkan valami nagyon hasonló. Jó tudnunk, hogy ez már egy következő lépcsőfok, egy következő szint, egy következő mérföldkő. Amennyiben az előző feladatot maradéktalanul megoldottuk, akkor – bár, hajaz az előző helyzetünkre – teljesen más, új feladatot, vagyis továbblépést kínál ez a mostani. Azaz, láthatjuk hasonlónak a történetet, de abszolút másról szól.

Az is lehet (és nincs ezzel semmi baj), hogy valamit nem sikerült tökéletesítenünk önmagunk számára az előző körben, s így újabb lehetőséget kapunk most, egy hasonló élethelyzetben találva magunkat. (Fontos: ekkor már az előző szakaszban megszerzett tapasztalatokkal és tudásokkal bennünk, egészen más minőségben ténykedünk a megoldáson, vagyis, a feladat a már más ‘szinten’ működő énünkhöz érkezett újra.)

És végül, ami szintén sokszor előfordul:

Azért találjuk magunkat ‘ugyanabban’ a szituban, mert, bár megoldottuk az előzőt, továbbléptünk az újba, mégis úgy döntünk, maradunk inkább a régiben. Vagyis, újra a régit választjuk. Jó ezt meglátni, belátni.

Az ilyen működés mögött általában az bújik meg, hogy félünk a számunkra ismeretlen újtól, s ezért inkább a már jól ismert, s ezáltal biztonságosnak tűnő régit választjuk, visszanyúlunk hozzá, visszalépünk az elavultba. Viszont, hiába is döntünk a biztonságosnak tűnő régi mellett újra, nem fog menni a benne megmaradás hosszútávon. Ugyanis, immár egy más ‘szintről’, más minőségben igyekszünk a régiben üzemelni. Mehet ez így egy darabig, tűnhet úgy, hogy jól döntöttünk, jól csináljuk, de csupán nagyon rövid szakaszon. Hiszen ezt a döntést a fejünk hozta, a fejünk választotta a régi, nem működőt, miközben a lelkünk a félelem mutatta irányba lépett volna, s előbb-utóbb ezért a mélyünkben háborgás indul, feszülés, elégedetlenség, boldogtalanság egyértelműsödik. S ekkor, ha szerencsénk van, újra felkínálja magát a továbblépés, az új lehetősége.

Szóval, nincs olyan, hogy visszaesés. Mint ahogy probléma sincs, csupán a teljesedésünket, kiegészülésünket, vagyis a boldogságunkat segítő feladatok. És semmi baj nincs azzal, ha több körre, többszöri nekirugaszkodásra van szükségünk a nekünk szánt irányba való elmozduláshoz. Ugyanis, bárhogyan döntünk, bármit választunk, a változás egy folyamat. S mi így vagy úgy, de benne vagyunk.

A boldogulásunkért.

Könyvek -> https://totheszter.info/konyv/