Párkapcsolatok 19.

 

Csak Neked írok most… mert veled megoszthatom magamat, lelkem legmélyebb rejtekeit is, egyszerű, könnyed, természetes mozdulattal nyújthatom át neked lényegemet, az épp megélt pillanatok adta ilyen-olyan formában, testben, hangban, illatban, ízben, érzetben, hangulatban, gondolatban megnyilvánuló teljességemben.

Megoszthatom magamat veled, megtehetem, mert nyitott, szerető szíveddel megállva előttem megengeded, sőt, kéred, éreztetve velem, hogy fontos számodra, hogy tegyem, adjam magam, fontos számodra, hogy vagyok.
És én teszem is.
És én vagyok is.
Neked.
Tiéd.
A Nőd.

Áradva egyre, tisztán és valódian feléd, beléd, rád… minden női-emberi kincsemet, mi vagyok, odaajándékozva abban a reményben, hogy csupasz létemmel (ahogy te az enyémet a tiéd által) kibonthassam számodra is láthatóan – szépen, apránként – lényed csodáját.

Vagyok Neked.
Hogy szemem tükrében tisztán megláthasd azt a férfit, akit én csodálok rád nézve, téged figyelve. És velem egyértelműen megérezd és használd az erődet, a végtelenségedet, amit én érzek belőled – s így amivé én is válhatok – téged mélyen magamba engedve.

Tiéd vagyok.
Lehetsz bármilyen messze, nincs távolság közöttünk, nem létezik. Itt vagy velem, bennem, együtt rezdülve, lélegezve haladhatunk napunkban, útunkon.

Látlak.
Nyitott szemem, lehúnyt szemem, éberségem, álmodásom állandó, megnyugtató, biztonságot, melegséget adó háttere az arcod, szemed, mosolyod. Tükrében magamat gyönyörűnek láthatom. (És ettől az érzéstől most is könny szökik a szemembe… túlcsordul bennem a boldogság, az öröm és a hála feléd, érted.)

Érezlek.
Amikor kezedet legelőször rám tetted, lelkem megkönnyebbülten felsóhajtott, mert tudta, hazaért. Pedig, csupán hozzám beszéded közben egyszerűen combomra fektetted tenyered. Semmi cirógatás, simogatás, matatás és molyolás, csupán combomon a tenyér… nem nagy ügy, mondhatnánk. És mégis, nézd, milyen hatalmasság, hiszen az a megérintő pillanat megmutta, világosan, félreérthetetlenül az összetartozást.

Tudlak.
Bizonyosság vagy számomra. Annak bizonyossága, hogy mindaz, aki vagyok, amivé lettem azért van, minden nehézség, küszködés, bénázás, próbálkozás, csalódás az életemben azért volt, hogy mi találkozhassunk. Bizonyosság bennem, hogy most, hogy eljött a közös létünk ideje, az egész univerzum összefogott azért, hogy mi végre egymásba ölelődve megélhessük egyéni és együttes teljességünket, szerelemben, szeretetben, lelki-szellemi-anyagi bőségben.
Magunkért és mindazokért, akiket nagyon szeretünk.

Édesdrágaszerelmem.
Köszönöm, hogy vagy.
És köszönöm, hogy neked adhattam magam.

 

 

 

 

hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.