Nem könnyű teljes felelősségvállalással megélni létezésünk pillanatainak perceit. Óriási elszántságot, bátorságot, tudatosságot igényel elénk tárt tükreinkbe nézve felismerni, hogy mindannak, ami körülöttünk, az anyagban láthatóvá válik, s általa bennünk érzéssé formálódik, kizárólag mi magunk vagyunk az okozói. De ha megtesszük, ‘behúzzuk’ a felelősséget, vállaljuk – bármilyen legyen is az, amivel épp szembe találjuk magunkat -, akkor szinte magától rendeződik ránk világunk, felszínre emelkedhet mindaz, ami lényeges számunkra, értünk való, boldogító, bennünk, körülöttünk… új fejezet kezdődik, csodás kincseket osztogató kaland.
tótheszter 